Krúdy Gyula

Írta: Gyárfás Tamás

Krúdy Gyula a huszadik század magyar prózájának vitathatatlanul egyik legnagyobb alakja. Életműve mintegy kilencven regény, harminc színdarab, 2400 novella és elbeszélés, 1800 cikk, riport, és tudósítás. Művészete sajátosan ível át Jókai és Mikszáth novelláinak sajátos világától a modern prózáig. Sokrétű életműve páratlan bőségű és világirodalmi értékű.

Krúdy Gyula festmény-Szegény Ildikó Gizella alkotása--részlet

Hatalmas életművet hagyott maga után, a teljesség igénye nélkül: Vörös Postakocsi, Szindbád történetei, Rezeda Kázmér. Ennek ellenére egyik legismertebb műve az Álmoskönyv lett. Írói kibontakozásában serdülő kora óta mellette állt és segítette apai nagyanyja Radics Mária, aki tizenhat évesen került „a gróffal” Komáromba, ott a honvédzászló alatt fogadnak örök hűséget egymásnak miközben

dörögtek a német ágyúk s az ő oldalán élte végig az ostromot.

Nagyszülők

(Krúdy nagyapja nem volt gróf de annak idején a józanabb és előkelőbb hazafiak Kossuth ellenében Széchenyi István Grófra szavaztak s attól kezdve az atyafiságban mindenki „a gróf”- nak nevezte) Radics Mária a nagyanya a művelt dalmát asszony sok ellentétes hajlam keveredett benne, józan és felvilágosult, sokat olvas. Szeret politizálni, de csak férfiak társaságában. Katonás házirendet tart, ugyanakkor babonás. Nagy hatással volt unokájára. Otthon volt a misztériumok világában, kedvelte az álomfejtést ami bele is épült a Krúdy – életműbe. Világa: álom és valóság, múlt és jelen, költészet és látomás különös varázsos keveréke.

Krúdy ellenállhatatlanul vonzódott a különcökhöz,
ez természetes is, hiszen ők kínálták az újságíró számára a leghálásabb szépírói feladatokat. „ Krúdy izgalmas szerepet teremt magának,….titkon dantei pokolkörökbe járt: pénzzel, itallal, halállal viaskodott, mint Ady.”

Az impresszionizmus mellett egyedi sajátossága műveinek a való időt szerte foszlató, az idősíkok egymásba játszására lehetőséget adó álom és emlékezés.

Az álomképek és a valóság egybemosása látomásokká teszik epikus alkotásait, tág teret engedve a szabad asszociációknak, a való világ helyébe lépő de el nem szakadó regény -világnak.

A felidézett emlékek és álmok kapcsolatot teremtenek múlt és jelen, fikció és valóság között.

A vissza, visszatérő motívumok nem csak improvizatív, mögöttük logika, tudatosság rejlik.

A huszadik század magyar prózájának nagyjai közül Krúdy Gyula kötődik ha öntudatlanul is, de a legerősebben a hagyományhoz, a múlthoz. Családja és társadalmi osztálya legendáihoz, ifjúkora kimeríthetetlenül gazdag emlékeihez. Életműve páratlan bőségű világa: álom és valóság, múlt és jelen, költészet és látomás varázslatos keveréke,

A korszakváltás fordulóján megfeneklett, kisiklott életeket, tragikus emberi sorsokat ábrázol.

Szuverén költői világot teremt, amely nyelvileg és formailag, időkezelésben, lélekrajzban mai prózai törekvéseket is megelőz. Hitelesen varázsolja elénk a való életet, a nyírségi millió lepusztult dzsentrivilágát, a századvég mulató, züllött, éjszakai Pestjét. Hősei többnyire az élet szerencsétlen hajótöröttjei, akik mélyen átérzik a kor nyomorúságát.

Krúdy íróként is gyötrődő ember, zavarba ejtően bonyolult jelenség. Életében és műveiben annyi a vélt és valódi ellentmondás, hogy igazi megértéséhez fokozott figyelemmel kell vizsgálni: hogy honnan és hogyan indul s mit hoz magával milyen személyek és tényezők alakítják művészetét s határozzák meg pályafutását.

Krúdy műveiben fontos a háttér, a valóság alapját a környezet jelenti. Szerelmese volt a magyar tájnak, szülőföldjének a Felvidéknek senki sem ismerte nála jobban az ódon József – városi utcácskákat, a Tabán varázslatos világát, Óbuda hangulatos kocsmáit. Amilyen hatalmas ember , szellemileg is olyan erős volt. Krúdy Gyula munkásságának szerves része volt újságírói tevékenysége.

Krúdy szülők

Radics Mária Krúdy nagymamája

48-as veteránok Köztük Krúdy nagyapja

Krúdy az újságíró

Krúdy Gyula munkásságának szerves része volt újságírói tevékenysége. A XX. század egyik legnagyobb magyar íróművésze a nagy ívű regény, a történelmi freskók mellett a kisebb terjedelmű műfajnak a hírlapi tárcának volt kiemelkedő jelentőségű mestere, (több mint kétezer írás) . Színes és gazdag tartalmú cikkeinek legértékesebb csoportját azok az írások jelentették, melyek a magyar irodalomról szóltak. E műveiben kortársairól és barátairól írt: Adyról, Bródy Sándorról, Molnár Ferencről és Gárdonyi Gézáról, de nagynevű elődeiről sem feledkezett meg. Petőfi Sándorról, Jókai Mórról, Vörösmarty Mihályról Mikszáth Kálmánról Más írásaiban olyan emberekre hívta fel a figyelmet, akik különc magatartásukkal, sajátos életformájukkal színezték az ezredforduló s az utána következő időszak magyar társadalmának életét. Munkássága világirodalmi jelentőségű volt. Kertész Imre az első magyar irodalmi Nobel-díjas író mondta egy beszélgetésben, hogy a sors mindig igazságtalan , ha nem így lenne, akkor

Krúdy Gyulának járt volna egy Nobel-díj akár életében, vagy utána posztumus

Kattints Krúdy Újságcikk Petőfiről

Krúdyt olvasni és megérteni nem könnyű feladat. csodálatos és bámulatra méltó, hogy milyen mély és sokoldalú ismeretei voltak a XIX. és XX század magyar irodalmáról. A XX. század egyik legnagyobb íróművésze a nagy ívű regények mellett a kisebb terjedelmű írások, az ezredforduló után hódító hírlapi tárcának is kiemelkedő jelentőségű mestere volt, írásait , esszéit olvasva rádöbbenhetünk, hogy mekkora ember volt! Képet alkothatunk

irodalomtörténeti munkásságáról, műveltségéről és mély emberismeretéről.

Az író nagyapja I. Gyula (Széchénykovácsi 1823 – Nyíregyháza 1913.) „ a gróf úr”….. 1848 – 49 honvéd százados

A Szabadságharc leverése után halálra ítélik, évekig bujdosik, később kegyelmet kap s haza tér. Nagykállón megyei főügyész később ügyvédi irodát nyit Nyíregyházán. Kilencvenhárom éves korában hal meg. Az író így emlékezik rá: „ A nagyapám negyven szivart szívott el napjában, meg is halt csaknem százéves korában, de kocsmába nem járt. Inkább a cselédszobák körül settenkedett s nem minden siker nélkül. Sokszor és sokat írt nagyapjáról a katonás nyalka kemény tekintetű öregúrról, aki még nógrádi kiejtéssel beszélt magyarul s ha féktelen természetén s öregkorban is gyakori szerelmi fellobbanásain olykor elnézően ironizál, mindig csodálattal és szeretettel idézi fel szálfaegyenes hajlíthatatlan alakját.

Atyai nagyanyjáról a művelt dalmát asszonyról már említést tettem az Álmoskönyv kapcsán , a várpalotai születésű nagymama túléli urát az ezredforduló tájékán elhagyja a nyíregyházi kúriát s visszaköltözik szülőföldjére kilencvenhat évet élt meg. Krúdy műveiben él tovább, többnyire a saját nevén, a Palotai álmokban vagy az Ál-Petőfiben. Így emlékezik vissza:

Krúdy gyermekkorom idézet

„ Gyermekkoromnak egy részét nagyanyámnál töltöttem, aki a legnyugodtabb asszony volt….. Elvált férjétől, akit halálosan szeretett, meghalt egy fia, akiért csaknem mindenét feláldozta…. egyedül volt s mozdulatlan arccal kötögetett az ablaknál.

Késő vénségéig vállfűzőt viselt, alig állt szóba az emberekkel. Párizsból hozatta a ruháit. Senkit sem szeretett (az elvált férjén kívül , de azt rajongva mint egy cseléd…..) közömbös volt neki élet és halál.

vállfűző (főnév)

1. a női ruha felső része, a népviseletben: „pruszlik”

Részlet az Álmoskönyvből

Ablakokat nyitni. Hideg időjárás.

Vízöntő havában: nagy hó.

Ablakzár. Szószátyárságod miatt megszidnak.

Ablakon kinézni. Vendéged elmarad.

Szent Mihály napján: hosszú tél. Szélvész.

Jegyzeteim szerint: idegen házban sétálni és idegen ablakon kitekingetni: asszonynál szerető jegye, aki jön. Idegen ablakon át idegen arcot látni: szomorkodó házasélet jele.

Ablakból kimászni. Ne menj a vásárra, mert elkötik a lovad.

Ablakból kiesni. Veszedelembe rohansz.

Ablakot törötten látni. Halaszd el utazásodat.

Bak havában: nagy szerencsétlenség.

Álmoskönyv Krúdy Gyula

Kisdiák Krúdy

Krúdy 17 évesen

Az emlékezőtehetsége megállott a 48-iki forradalom eseményeinél, azóta –mióta „a gróf” vele táncolt a sáncokon, nem történt érdemleges esemény a világon.

E szótlan, büszke boldogtalan öregasszony mellett töltöttem gyermekéveim egy részét. A később a húszas években írt nagyszerű kisregénye az N.N. is ha kissé áttételes formában is hű képet ad arról a hatásról amivel a szabadságharcos és betyáros világból oly korán az álmok világába csábítja a fiút, elszakítva legendás nagybátyja , Krúdy Kálmán a vakmerő lovas, a „Kandúr” a nagybácsi világából.
Egykor ő is a szabadságharc hőse, Klapka adjutánsa szintén Komáromban harcol, de Világos után nem teszi le a fegyvert, harcedzett veteránokból álló csapatával gerillaharcokat folytat az osztrák csendőrség és az áruló urak ellen, végül elárulják csapdába csalják és le lövik. A nyírségben valóságos népi hősként emlegetik. Katona Béla így reagál: Egy ilyen nagyapa és egy ilyen nagybácsi bűvkörében nevelkedett ifjúkorában Krúdy Gyula.

Csodálható e, hogy olyan mélyen belevésődött 48 emléke? Az író sok mindennel szembefordult, sok mindent eltékozolt , de a 48-hoz való kötödését magával vitte egész életére. Legendás világ ez a világ a kisfiú számára s nyilván mulatságos is, hogy nagyapjának a megyei főügyésznek, akinek üldöznie kellene a betyárokat, az öccse maga is betyár! S ha évek múlva az emlékek ködéből feltűnik a kállói megyeháza zsalugáteres ablakában „a gróf” töröksapkás feje, vele együtt merül fel a múltból a „Kandúr” azaz Krúdy Kálmán.”

*