Simonyi Imre:
Bihari emlék
Emlékeztek-e még lányok,
merre van a malomárok?
Arra, mikor a szerelem
termett még a kákatöven…
Milyen lány volt az a kényes?
Milyen falu volt Belényes?
Lennék értük esztendeig
szekérkerék Debrecenig!
Mikor is volt akkor nyáron
a Bődi birkaálláson,
hogy valami eljövőben
ott felejtődött belőlem?
Nyár volt akkor – ősz van mostan.
Megbújsz a rozsda-pirosban,
jómagam meg őszülőben,
borvirágos őszidőben…
Hajnalban, hogy megérkezett
mezítláb az emlékezet,
úgy szökött át hozzám
halvány szoknyában a malomalján.
Ám, de lassan esteledik.
Sötét felhő kerekedik.
Vagy csak kedvem fordult búra,
dúdolósról szomorúra?
Talpam alá csap a zápor,
karikás lóg a villámról.
Cserdíts, cserdíts égi bojtár:
apád volt a vízimolnár!
