Buggyok, Kölyökpezsgő lakói

Stefanick Ferenc Alexander meséje

Egyszer volt, hol nem volt, túl a Palack hegyeken és a Címke tengereken,
éltek Kölyökpezsgő ország lakói, a Buggyok.
Őseik, a híres Buborékok, akik szeszesen bebuborékolták már az egész világot.
Pezsgő természetüknél fogva folyton kalandoznak Kristálypoharakban,
hangosan és erőteljesen pukkannak Ceremóniákon,
Szíveket szelídítenek Romantikában,
Nemesen gyöngyöznek Gálákon,
és még sorolhatnánk naphosszat kalandos utazásaikat talán a végtelen buborékolásig.
Egyszer Vidámság hívja őket habzásra,
Másszor Bolondozás viszi keringőre,
Valamikor Bú kéri csendes bugyogásra,
Másszor Mámor invitálja valamennyijüket Másnaposságra.
Ők pedig, bizony, annak rendje és módja szerint, palack vértbe öltöznek, világi címkét
viselnek, csatasorba bugyognak,
dugó pukkantásra kicsattannak és akadályt nem ismerve,
szinte mindent és mindenkit meghódítanak.
Már a kezdetek óta, a természetes szénsavtól hajtva,
magasan az égbe szöknek, akár az elszabadult léggöbök és diadalmas büszkeséggel pöfögnek,
pukkannak mindenfelé, mint fénytől csillogó légüregek.
Nem is csoda, hogy ilyen szeszes természetűek, hiszen minannyian a likőrcukor és az élesztő
hatására erjedéskor, borban születnek.
S bizony, ahogy a fürtről szakajtott szőlő leve érik,
a benne lévő buborékok úgy erősödnek, vagy finomodnak. Más világ ez!
Hát a Buggyok, nem ilyen vadorzók.
Ők, már egy modern generáció.
Kölyökpezsgő ifjú buborékjai, akik, leginkább az élénk siserehad társaságában buborékolnak
szén-dioxid hatására.
Hogy féktelenségüket megzabolázzák, útjukat drótkengyeles dugó állja.
Alkoholos társaikkal ellentétben, szívesebben lubickolnak a gyümölcsízek folyóiban és
szemet gyönyörködtetve lebegnek a szelídebb gyerekitalokban.
De azért, egyikőjüket sem kell félteni igazán!
Szertelen pezsegnek minannyian nélkülönözhetetlenül, minden megrendezett zsúr alkalmával.
Közülük is a leghíresebb pezsegők:  Bubor Alma, Buborka Meggy, Bub Barack, Bugybor
Szőlő, Bubi Szamóca és Buggy Málna.
Képzeljétek, nem is oly régen történt, egy lufipartis, zsibongó lurkó délutánon,
Kölyökpezsgők egész hada landolt, a színes, műanyag tálcákon.
A krémes tortaszeletek mellé, előkelő, plasztik Y poharak kerültek,
Hogy a köszöntő után a nedűs kelyhek, gyöngyöző folyadékkal teljenek meg.
Túl a fülhúzásokon, a hullámzó tapsviharon,
Miután már átadásra kerültek a kisebb-nagyobb ajándékok,
az Ünnepelt, mókás tószttal nyitotta meg a harsánynak ígérkező vircsaftot.
Az iddogálás közben az egyik kortyot a másik szaporán követte,
s hogy viccesebb legyen a zsúr, a sok kis komisz egymást nevettette, vagy folyamatosan
heccelte.
Folyt és spriccelt mindenfelé a gyümölcsös kölyökpezsgő,
ragadt, tapadt az asztal, szék, valamennyi apró tenyér, s foltos lett a vászonterítő.

Itt aztán a Buggyok, belevaló buborékként elemükben voltak,
Bugybor Szőlő, Bubi Szamóca a feldöntött pohárból sorra kibugyogtak-
majd egymás után vetettek keveredve a másik bubhátára fricska szaltókat,
Addig Buborka Meggy, Bub Barack, a habzsolás közben nyelt falatokkal pezsegve birkóztak.
Bubor Alma és Buggy Málna, extrém sportot űztek a szeles mulatságból,
Ők böffentéssel törtek utat maguknak a tenyerekkel letapasztott szájacskákból és vagy
orrocskákból.