Ködfátyolruha
meztelen tájon,
fekszik eldobva,
búsan és fájón.
oly sokszor hordta
testén a napfény,
lengén takarta,
szüremlő bűntény.
elszakadt, dobta,
hideg, szikrázik.
szakadt, eldobta,
nélküle játszik.
ködfátyolruha
magamra veszlek,
titkolóznia
kell az embernek.
Köd feloszlott, tarka a táj
Bíbor és sárga csillogós.
Ősz előtt most meghajolt a nyár,
Balatonon egy utolsó csobbanás.
Nyár utolsó sugara búcsúzik
Átöleli a tavat,
Partot simogat – lemenőben izzik
Könnyezi az őszi fuvallat.
Almádi partjainál hullám nekifeszül,
Partot döngeti, rohan a fény után
Utolérve ölébe szenderül,
Felette rikoltozik a sok sirály.
Őszben az utolsó nyári napfény
Vörösberényben elköszön,
Oly soká jön el a remény,
Hogy a völgyre újra beköszön.
Séd patak csergedez csendesen,
Vaddisznó túrja iszapját.
Csak a Hold van vad lesen,
Sápadtan lesi, hogy a partot feltúrják.
Erdő borított hegytető
A szél ott fákkal dacol,
De a völgyben már lágyan lüktető
Séd patak csillogó vízére hajol.
Völgy ölelését féltve őrzi az erdő
Éjjel a csillagok vigyázzák,
Csodát alkotott itt a teremtő
Vörösberény őrzi is az álmát.
Balatonalmádi (Vörösberény)
2022.október 15.
Szerzői jog védett
