Pilinszky János Stancsics Erzsébet írása

 

 

Pilinszky János

Pilinszky János

Stancsics Erzsébet:

Pilinszky János és költészete

Pilinszky János 1921 Budapest – 1981 Budapest) egyik legjelentősebb magyar költő, akinek lírája egyszerre mélyen személyes és egyetemes.
Költészete és élettörténete szorosan összefonódik, mert verseiben gyakran visszatérnek azok a formák, amelyek életét meghatározták.

Pilinszky líráját az egyszerűség és a tömörség jellemzi, versei letisztultak,
mégis hihetetlenül erőteljes érzelmi hatással bírnak. Pályája kezdetén a Nyugat
folyóirat hagyományainak örököse volt, ám hamar egy sajátos költői világot
teremtett, amely egyedi hangot képviselt. Versei gyakran visszatérnek az emberi
szenvedés, a megváltás és a magány témáihoz.

II. világháborús élmények hatása:

A II. világháború élményei és annak borzalmai mély nyomot hagytak költészetében. Különös érzékenységgel jelennek meg a háborús traumák, az embertelenség és a lét értelmével kapcsolatos kérdések. Egyik legismertebb verse, az Apokrif, ennek a filozófiai mélységű látásmódnak az egyik csúcspontja: a világ bűneinek súlya alatt vergődő ember képét tárja elénk.
Pilinszky nemcsak költőként, hanem emberként is rengeteg nehézséggel küzdött. Magánélete tele volt csalódásokkal, identitáskereséssel és az istenkapcsolat dilemmájával. Hitének és világnézetének fejlődése is nyomon követhető verseiben: sokszor beszél a megváltásról, a transzcendensről de a létbizonytalanságról is.
Élete egyik legnagyobb kihívása a magány volt. Bár elismert költővé vált, a mély és tartós emberi kapcsolatok kialakítása nehézséget okozott számára. Költészetében ez a belső küzdelem visszaköszön: a világban való otthontalanság érzete, az egzisztenciális szorongás és a lét elkerülhetetlen tragikuma mind központi motívumokká váltak műveiben. Pilinszky költészetének ereje abban rejlik, hogy az emberi szenvedés legegyszerűbb, mégis legmélyebb formáját tudta megörökíteni. Versei nem csupán a történelmi kor traumáiról szólnak, hanem az emberi lét alapvető kérdéseiről is. Művei ezért időtállóak, mert minden nemzedéknek képes tükröt tartani és újraértelmezni az élet kérdéseit.

Pilinszky költészetét számos meghatározó életesemény formálta, amelyek mély érzelmi és filozófiai töltetet adtak verseinek. A II. világháború volt az egyik legmegrázóbb élmény. Az 1940-es években behívták katonának és szemtanúja volt a háború borzalmainak, különösen a koncentrációs táborok emberi tragédiájának. Ő ugyan nem volt fogoly, de hadtestével Németországba vezényelték, így láthatta személyesen az emberi szenvedés, a kiszolgáltatottság és az emberi-erkölcsi szörnyűségeket. Leginkább az Apokrif és A francia fogoly c. versében örökítette meg a háború kegyetlenségét és az áldozatok sorsát.

Hit és vallás hatása

Gyerekkorától katolikus neveltetést kapott, de élete során újra és újra szembesült hitének kihívásaival. Verseiben gyakran megjelenik az istenkeresés, a megváltás iránti vágy, ugyanakkor a kétely és a reménytelenség is. Ez a kettősség adja költészetének különleges feszültségét, amely az emberi létezés alapvető kérdéseit feszegeti. Számára az emberi kapcsolatok mindig is nehezen alakultak. Bár költőként elismerték, magánéletében gyakran küzdött az elszigeteltséggel. A tartós kapcsolatok hánya és a magány lényeges elemmé vált verseiben: a világban való otthontalanság, az egyedüllét fájdalma és a szeretet
hiányának ábrázolása mindenhol visszaköszön lírájában.

Művészeti hatások

Pilinszky érdeklődött a művészetek iránt is, különösen a képzőművészet és a filozófia inspirálta. Az egzisztencialista gondolkodók, pl. Simone Weil és Franz Kafka komoly hatással voltak világképére és látásmódjára. Verseiben az emberi szenvedés, az időtlenség és a transzcendencia iránti vágy filozófiai mélységgel jelenik meg. Életének eseményei szorosan összefonódnak az emberi létezés legsötétebb és legmélyebb rétegeivel. Költői világát számos filozófiai irányzat és gondolkodó formálta. A francia filozófus és misztikus, Simone Weil gondolatai különösen nagy hatást gyakoroltak rá. Weil az emberi szenvedést, a megváltás és önfeláldozás kérdését központi témává tette műveiben. Pilinszky lírájában is visszaköszön ez a gondolat, hogy a szenvedés nemcsak fájdalom, hanem egyfajta út a transzcendens felé. Ez leginkább az Apokrif és a Harmadnapon c. versében érzékelhető. Kafka műveiben gyakran megjelenik a kiszolgáltatott ember képe, akinek sorsa egy kegyetlen, érthetetlen világban játszódik. Pilinszky Dante Isteni színjátékából is merített inspirációt. Különösen a Pokol képei álltak közel hozzá, amelyekben a bűn és büntetés kapcsolatát mély filozófiai és teológiai összefüggésben vizsgálhatta. Sokszor alkalmazott dantei képiséget és erkölcsi perspektívát saját verseiben is.

Gabriel Marcel és Kierkegaard keresztény egzisztencialisták gondolkodása szintén hatással volt világlátására. Mindketten foglalkoztak az emberi lét drámai feszültségével, a hit és az egzisztenciális szorongás összefonódásával. Pilinszky verseiben is megjelenik az egyén és Isten viszonyának küzdelmes természete. Pilinszky érdeklődése és költészete közötti kapcsolat mély és összetett: műveiben nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem az emberi lét és hit kérdéseivel is foglalkozik. Meg kell említenünk, hogy egy alkalommal Nobel-díjra is felterjesztették.

Elhangzott, 2025 05 05 Krúdy esten az Újpesti Szabó Ervin könyvtárban

Stefanick Ferenc Alexander: Buggyok, Kölyökpezsgő lakói

Buggyok, Kölyökpezsgő lakói

Stefanick Ferenc Alexander meséje

Egyszer volt, hol nem volt, túl a Palack hegyeken és a Címke tengereken,
éltek Kölyökpezsgő ország lakói, a Buggyok.
Őseik, a híres Buborékok, akik szeszesen bebuborékolták már az egész világot.
Pezsgő természetüknél fogva folyton kalandoznak Kristálypoharakban,
hangosan és erőteljesen pukkannak Ceremóniákon,
Szíveket szelídítenek Romantikában,
Nemesen gyöngyöznek Gálákon,
és még sorolhatnánk naphosszat kalandos utazásaikat talán a végtelen buborékolásig.
Egyszer Vidámság hívja őket habzásra,
Másszor Bolondozás viszi keringőre,
Valamikor Bú kéri csendes bugyogásra,
Másszor Mámor invitálja valamennyijüket Másnaposságra.
Ők pedig, bizony, annak rendje és módja szerint, palack vértbe öltöznek, világi címkét
viselnek, csatasorba bugyognak,
dugó pukkantásra kicsattannak és akadályt nem ismerve,
szinte mindent és mindenkit meghódítanak.
Már a kezdetek óta, a természetes szénsavtól hajtva,
magasan az égbe szöknek, akár az elszabadult léggöbök és diadalmas büszkeséggel pöfögnek,
pukkannak mindenfelé, mint fénytől csillogó légüregek.
Nem is csoda, hogy ilyen szeszes természetűek, hiszen minannyian a likőrcukor és az élesztő
hatására erjedéskor, borban születnek.
S bizony, ahogy a fürtről szakajtott szőlő leve érik,
a benne lévő buborékok úgy erősödnek, vagy finomodnak. Más világ ez!
Hát a Buggyok, nem ilyen vadorzók.
Ők, már egy modern generáció.
Kölyökpezsgő ifjú buborékjai, akik, leginkább az élénk siserehad társaságában buborékolnak
szén-dioxid hatására.
Hogy féktelenségüket megzabolázzák, útjukat drótkengyeles dugó állja.
Alkoholos társaikkal ellentétben, szívesebben lubickolnak a gyümölcsízek folyóiban és
szemet gyönyörködtetve lebegnek a szelídebb gyerekitalokban.
De azért, egyikőjüket sem kell félteni igazán!
Szertelen pezsegnek minannyian nélkülönözhetetlenül, minden megrendezett zsúr alkalmával.
Közülük is a leghíresebb pezsegők:  Bubor Alma, Buborka Meggy, Bub Barack, Bugybor
Szőlő, Bubi Szamóca és Buggy Málna.
Képzeljétek, nem is oly régen történt, egy lufipartis, zsibongó lurkó délutánon,
Kölyökpezsgők egész hada landolt, a színes, műanyag tálcákon.
A krémes tortaszeletek mellé, előkelő, plasztik Y poharak kerültek,
Hogy a köszöntő után a nedűs kelyhek, gyöngyöző folyadékkal teljenek meg.
Túl a fülhúzásokon, a hullámzó tapsviharon,
Miután már átadásra kerültek a kisebb-nagyobb ajándékok,
az Ünnepelt, mókás tószttal nyitotta meg a harsánynak ígérkező vircsaftot.
Az iddogálás közben az egyik kortyot a másik szaporán követte,
s hogy viccesebb legyen a zsúr, a sok kis komisz egymást nevettette, vagy folyamatosan
heccelte.
Folyt és spriccelt mindenfelé a gyümölcsös kölyökpezsgő,
ragadt, tapadt az asztal, szék, valamennyi apró tenyér, s foltos lett a vászonterítő.

Itt aztán a Buggyok, belevaló buborékként elemükben voltak,
Bugybor Szőlő, Bubi Szamóca a feldöntött pohárból sorra kibugyogtak-
majd egymás után vetettek keveredve a másik bubhátára fricska szaltókat,
Addig Buborka Meggy, Bub Barack, a habzsolás közben nyelt falatokkal pezsegve birkóztak.
Bubor Alma és Buggy Málna, extrém sportot űztek a szeles mulatságból,
Ők böffentéssel törtek utat maguknak a tenyerekkel letapasztott szájacskákból és vagy
orrocskákból.