Falumban M. Jankó János verse

Falumban 

A halott lelkek hívnak már csak haza,
keresni valóm nincs ezen a tájon.
Minden azért van, hogy gyötrődve fájjon,
és emlékem hangja, égjen mint a fa.

 

Nem hívogat be, kitárt kapuk szava,
senki nem csókol, ha itt vagyok arcon,
Körém bűvkört már egy más világ fon,
csak a holt barátok hívnak még haza.

Kihez, mihez volt közöm, már közömbös,
úgy eltűnt, mint házunk, s mint megannyi más.
Búskomor enyészet tör rám, megaláz.

Suhog az üresség, mint égi köntös.
S én vele baktatok, mint jó anyám
szoknyája mellett, egykor hajdanán.

 

 

Szerzői jog védett

M. Jankó János

Ragaszkodás Szatmári Ildikó verse

Ragaszkodás 

Száll a vágyam messzi  tájra,
vágyamat  csak  lelkem járja. 
Lelkem sokszor  elkóborol,
megpihen hol a jó honol. 
Álmodok  a messzeségről, 
egy boldogabb szebb életről. 
Lelkem szabadon  vándorol, 
– életem ide láncolom. 
Röghöz kötött emberélet  
-az élettől mit remélhet?
Gondolatai  maradnak, 
– csak a  lelkével szárnyalhat.
 

Szerzői jog védett

Szatmári Ildikó

„Lelkem temploma „című  verseskötetemből.

Gyermekkorom óta Vollay László verse

Gyermekkorom óta

Gyermekkorom óta
megszületett bennem
a férfi, aki valamit akar.
A valóság gondolatait
adni szeretettel.
Életem örvénylő szélein jártam,
a pokol és a boldogság,
fullasztó határán.
Kezdtem érteni az élet
törvényeit.
A szerelmet és a kínt
alázattal, leírni.
Még lelkem néha ma is vonít.
Kínjában kiállt, jajt szít.
Megint csak írom
az érzéseim igazságát,
mely komoly, frázisokat
hajtó malom.

Kitörések, csendes órák,
elrágott szavak.
Mik megnyergelik a szívem.
Hirdetik lelkemben élő vágyaim,
ami valóság is és eltemetett álmok.
Mi lett belőlem, firkász.
És mit akartam egykoron,
talán azt elértem, örök vágyam,
mi utolért, szeretetet adni.
Vár rám, tiszta szívű
szerelemmel, minden nap
elérem, kimondja,
remegve, halkan.
De jó, hogy itt vagy
Szeretlek

Szerzői jog védett

Vollay László