Szüret Takács László verse

Szüret

Bacchus vigasztalan hosszú volt ez a nyár
De a tőkék közt hamar új vigaszt talál
Érett gyümölcse a közeledő ősznek
A szőlőskertek vígságot szüretelnek

A csúf világ gondját jó lenne feledni
A bronz színű őszben jobb életre lelni
Vígságtól hangosak ősi szőlőskertek
Nektárban fürdenek az aranyló szemek

Őszi szellő lányok szét fújják a csendet
Kacagó legények lányokat ölelnek
Hordók a pincékben még üresen kongnak
A szomjas poharak szerelemre várnak

Szorgos kezekben pihen az emlékezet
Dűlőutak mentén több ezer feszület
Csorog a must még csak édes fura nedű
De borrá nemesül ez aranyló színű

Ősznek szeretője mámor búfelejtő
Vígságot lelt benned ember az esendő
Rászolgált már rég a gondtalan örömre
Szomjas poharakba vígságát meglelte

Szerzői jog védett

Takács László
Krúdy bronzérmes költő

Mire virradna Szabó Márta verse

Mire virradna

Szerelmes levelem, írom a Mátkámnak,
Édes, piros ajkú csoda szép leánynak,
Kit teremtett nekem a mennybéli Úristen,
Áldását adta, hogy boldog legyek vele.

De most még, mily nagyon szenvedek kesergőn,
Látom kedves arcát, s nézek merengőn,
Poharamban borom oltsa el bánatom,
Mert nála nélkül én, élni már nem tudok.

Ha egy a perc az is sok, nemhogy még kettő,
S hol van még hátra az a tizenkettő?
– "Jöjjön csapos Uram!"- „Hozzon még egy kancsót,
szőlőtermésétől feledhessem most őt!”

De mire virradna, ébresszen fel rögvest,
Tündérrózsámat ölembe veszem reggel!
Csókolom, ölelem, szívemhez szorítom,
Áldja meg az Isten, áldjon meg Galambom!

Áldja meg a jó bort, mind a szőlőmívest,
Ki dolgozik napest, sosem pihenne meg.
Áldja meg népemet, a hunyadi várat,
Azon katonákat, kik hazámért szolgáltak.

Megpihenek immár, sok volt a teendő,
Hosszú, fáradságos volt ez az esztendő,
De ma végre itthon, babám karjai közt,
Neked én Istenem, csak neked köszönöm.

Szerzői jog védett

Szabó Márta
Krúdy diszokleveles költő

Agyag korsó Lovag Váczi Zoltán verse

Agyag korsó

 

Szomjas, elfáradt vándor igyál a borból,
Utolsó csöppig, csurig töltött pohárból.
Fáradt lábad szárnyaló lelked barátom,
Pihenjen ajkad meg tele poháron.

Agyagkorsó rejti itt a jó fehér bort,
Átutazóban Petőfi is itt dalolt.
Vándor felállva, koccintva megköszöni,
Finom nedűt egy húzásra felhörpinti.

Ez a bor királya a tokaji tájnak,
Össze kovácsolója a barátságnak.
Jó magyar szokásnak emeljük poharunk,
Utolsó cseppjéig korsóból kiigyuk.

A testnek, a léleknek meggyógyítója,
A búnak, a bánatnak vigasztalója.
Ülj le közénk vándor, ne állj ott hiába,
Addig is igyunk, míg van bor a pohárba.

 

Szerzői jog védett

Lovag Váczi Zoltán

BOLDOGSÁG SZELLŐJE Keskeny-Farkas Anikó verse

BOLDOGSÁG SZELLŐJE

 

Vágyom a csókod, a puha, ízes csodát.
A szőlőfürtös lugasban forr a kéjláz.
Szemedben csillan a nyugvó nap sugara.
Szívemben feldobog a megélt pillanat.

Kezemben a hordóból mert Isteni nedv.
Iszom a természet áldását, rabul ejt.
Képzelem, hogy hozzámérsz s hűen esdekelsz.
Szeretlek! Kimondtat a szót térdre esve.

Vérvörös, ízes boromat kortyolgatom.
Számban a szerelmes szép lelked belém folyt.
A Mindenható Teremtőre felnézek.
Boldogság szellője megsimít, átölelsz.

Ábrándból valóság lépett a szívembe.
Áldom e csodás mámoros napot veled.
A csillagok már lesik a földi létet.
Hozzád bújok s szól a tücsök hegedűje.

Szerzői jog védett

Keskeny Farkas Anikó


Krúdy Aranyérmes költő

 

SZÜRET A GELLÉRTHEGY LEJTŐIN Németh NYIBA Sándor verse

SZÜRET A GELLÉRTHEGY LEJTŐIN

(1850) 

Kelenhegyi, Kemenes út megvénült kövein.
Letétbe tették a régmúlt hagyaték regéit.
Körbe tekintenek a Vince szobor szemei.
Féltve őrzi a magyar táj a lankák kincseit.

Nap érlelte nedűt facsarnak öszvér őseink.
A tépett mondák eredetisége Istent hív.
Az emberek imáit köszönti a magyar hit.
A budai dűlőkről a vén idő lemászik.

Duna hömpölygő sodrása a mélyben elvonul.
Bólint az idő, letűnik, elfolyik szomorún.
A borkóstolás közben jövőt látva koccintunk.
A pohár csengése körbejárja a vad álmunk.

Megvédjük a magyar földet, áldjuk a véneket.
Keresztet vetünk a Hun, Avar tudás népére.
A magyar igazságtudat hevében esküszünk.
A jövő kövére letesszük átkos fegyverünk.

Krúdy legendája leül a mozgó árnyakra.
A Tabánban sétál az Aranykakas utcában.
Bort kortyol az író óriás, koccint a mával.
Elcsendesül az ember, a mély pince zugában.

Szerzői jog védett

Németh NYIBA Sándor 
író, költő
Csepel Örökség-díjas
a Magyar Kultúra Lovagja