Szüret
Bacchus vigasztalan hosszú volt ez a nyár
De a tőkék közt hamar új vigaszt talál
Érett gyümölcse a közeledő ősznek
A szőlőskertek vígságot szüretelnek
A csúf világ gondját jó lenne feledni
A bronz színű őszben jobb életre lelni
Vígságtól hangosak ősi szőlőskertek
Nektárban fürdenek az aranyló szemek
Őszi szellő lányok szét fújják a csendet
Kacagó legények lányokat ölelnek
Hordók a pincékben még üresen kongnak
A szomjas poharak szerelemre várnak
Szorgos kezekben pihen az emlékezet
Dűlőutak mentén több ezer feszület
Csorog a must még csak édes fura nedű
De borrá nemesül ez aranyló színű
Ősznek szeretője mámor búfelejtő
Vígságot lelt benned ember az esendő
Rászolgált már rég a gondtalan örömre
Szomjas poharakba vígságát meglelte
