Agyag korsó
Szomjas, elfáradt vándor igyál a borból,
Utolsó csöppig, csurig töltött pohárból.
Fáradt lábad szárnyaló lelked barátom,
Pihenjen ajkad meg tele poháron.
Agyagkorsó rejti itt a jó fehér bort,
Átutazóban Petőfi is itt dalolt.
Vándor felállva, koccintva megköszöni,
Finom nedűt egy húzásra felhörpinti.
Ez a bor királya a tokaji tájnak,
Össze kovácsolója a barátságnak.
Jó magyar szokásnak emeljük poharunk,
Utolsó cseppjéig korsóból kiigyuk.
A testnek, a léleknek meggyógyítója,
A búnak, a bánatnak vigasztalója.
Ülj le közénk vándor, ne állj ott hiába,
Addig is igyunk, míg van bor a pohárba.
