SZÜRET A GELLÉRTHEGY LEJTŐIN
(1850)
Kelenhegyi, Kemenes út megvénült kövein.
Letétbe tették a régmúlt hagyaték regéit.
Körbe tekintenek a Vince szobor szemei.
Féltve őrzi a magyar táj a lankák kincseit.
Nap érlelte nedűt facsarnak öszvér őseink.
A tépett mondák eredetisége Istent hív.
Az emberek imáit köszönti a magyar hit.
A budai dűlőkről a vén idő lemászik.
Duna hömpölygő sodrása a mélyben elvonul.
Bólint az idő, letűnik, elfolyik szomorún.
A borkóstolás közben jövőt látva koccintunk.
A pohár csengése körbejárja a vad álmunk.
Megvédjük a magyar földet, áldjuk a véneket.
Keresztet vetünk a Hun, Avar tudás népére.
A magyar igazságtudat hevében esküszünk.
A jövő kövére letesszük átkos fegyverünk.
Krúdy legendája leül a mozgó árnyakra.
A Tabánban sétál az Aranykakas utcában.
Bort kortyol az író óriás, koccint a mával.
Elcsendesül az ember, a mély pince zugában.
