Szárnyaim
rámnevettek gyémánt kacér csillagok.
Szelekkel szálltam mint a napmadár,
ki magasba repül s titkon földre száll.
Siklottam puha és könnyü légfuvallaton,
ez volt a képzetem gyöngy álom otthonom.
Zuhanni bele az anyaföld sikamló ölébe,
elveszni a tündöklő végtelen semmibe.
Csak a szél süvít itt örök hálás béke van,
madár lettem teremtő isteni karodban.
Bármit tehetek a képzelet itt fönt szabad,
köszönöm uram hogy adtál szárnyakat.
Egy ejtőernyős ugrás emlékére.
Közel az Istenhez.
