Krúdy Gyula családja
Krúdy Kör Küldetése
A Krúdy Gyula Irodalmi Kör évtizedek óta ápolja a nagy magyar prózaíró szellemi értékeit, ezért minden tagunk jól ismeri élettörténetét, műveit. Most azonban inkább felmenőivel foglalkoznék, amelyre mindenki kíváncsi, nemcsak saját családjában, hanem Krúdynál is. Vajon honnan örökölte tehetségét, természetét, egyéb személyes, szellemi értékeit? „Kire ütött ez a gyerek?” – tehetnénk fel a jól ismert kérdést. Lapozzuk fel hát a történelmet, és nézzünk bele, ameddig visszatekinthetünk e szokatlan, furcsa ősök élettörténetébe.
Krúdy Gyula ősei
A Krúdy család ősei Zólyomból származnak, a XVII. sz.-ban nyertek címeres nemeslevelet. A családban evangélikusok és katolikusok voltak. Ez az ág a XVIII. századtól törzsgyökeres volt Nógrádban, Szécsénykovácsiban. Az író is gyakran megfordult a faluban, nagy hatással volt rá a vadregényes táj, és nagyapja, Krúdy
Gyula, aki 1823-1901-ig élt és Nyíregyházán halt meg. Honvédtiszt volt, a komáromi vár védelmének többszörösen kitűntetett katonája.
Krúdy Gyula írások Kálmánról
Nagyapja testvére, Krúdy Kálmán 1826-1861-ig élt, szintén honvédtiszt, vörössipkás zászlóaljparancsnok, aki Világos után sem tette le a fegyvert, hanem utóvédharcokat folytatott a felvidéken. Rebellisként, a császári erőket zaklató, fosztogató zsivány életét idézte meg az író később az „Álmok hőse” és a „Repülj, fecském” c. írásában. Krúdy sok elbeszélése és regénye a családi legendákból és valóban megesett történetekből merített. Mikszáth Kálmán is megidézte alakját „Krúdy Kálmán csínytevései” c. művében.
Nagyszülők
Nagyanyja, Radics Mária 1831- ben Várpalotán született és 1922-ben Nyíregyházán hunyt el. Ő szintén az író történeteinek egyik központi alakja volt és igazi párja Krúdy nagyapjának. Habár az öreg állandó kicsapongásai miatt 25 évi házasság után elvált tőle, élete végéig bánta, hogy ott hagyta a „gróf urat”. Titkon azt remélte, hogy élete nagy szerelme, akivel 1849-ben együtt táncolt 16 évesen a komáromi várfalon, miközben 15 ezer fős osztrák hadsereg ostromolta a várat, egyszer majd visszatér hozzá. Persze lehet, hogy a táncolós történet, amint sok más családjával kapcsolatos eset, inkább csak Krúdy fantáziájának szüleménye volt.
Nagyanyja amolyan XIX. századi ezotériás ezermester volt, az álomfejtés, tenyérjóslás, gyógyítás és kuruzslás magasiskoláját űzte, amiben egyik legértőbb és legodaadóbb hallgatója unokája volt, aki Álmoskönyvében gyakorlatilag az ő álomfejtéseit adta közre. Így már látjuk, hogy Krúdy Radics Máriától örökölte színes fantáziáját, bohémságát pedig nagyapjától, a legendás honvédtiszttől és nőcsábásztól.
Nagyszülei várpalotai élete igen nagy hatással volt a fiatal íróra. Apja is itt született 1850-ben, de hamarosan Nyíregyházára költöztek, ahová nagyanyja válása után követte fiát. Az unoka, a legifjabb Krúdy Gyula az ő meséin, történetein nőtt fel. Országos hírű íróként is gyakran megfordult Várpalotán. Műveiben megörökítette a város múlt századi világát, romantikáját, a Bakony erdeinek zúgását, a táj varázslatos hangulatát. Utolsó várpalotai útja 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején lehetett feleségével.
Ennek emlékét az Útinaplómból, A betyárok országútján és a Bakony bujdosói c. művei idézik fel.
Várpalotai vonatkozású írásai 1904-től jelentek meg. Írói fantáziával színezte ki az „Ál-Petőfi”, a Palotai álmok, az Öreg idő, Sobriék, a Vasmacska történeteit.
A táj leírását találjuk a Mákvirágok kertje, az Asszonyságok díja, az Aranykéz utcai szép napok c. műveiben.
Várpalotán utcát neveztek el róla, a városi könyvtár felvette a nevét, ahol vendégként a Krúdy Kör többször is megfordult. A Művelődési Központ mellett áll bronz szobra, Borbás Tibor alkotása.
Krúdy Gyula Ál-Petőfi Írásából részlet
„Arra riadt fel, hogy hatalmas ordítás hangzik az emeleti lépcső felől:
– Fogják meg! Tolvaj! Elvitte az aranyórámat!
Egy háló-ruhás férfi volt a kiáltozó, aki az ágyból kiugorva, bő fehér nadrágban, mezítláb üldözött egy tarka-barka, vándorszínészkülsejü fiatalembert, akinek jellemző tulajdonsága füligérő cilinderkalapja volt. Kék, szárnyaskabát fecskefarokként lebegett a menekülő után.”
1927-ben Balatonfüreden gyógykezeltette magát, művei között számos balatoni vonatkozású írás is olvasható, pl. Holdas est Füreden, A XIX. század vizitkártyái, stb.
És most szóljunk pár szót szüleiről is, akiknek élete nem kevésbé romantikus, mint nagyszüleié. Apja, Krúdy Gyula 1850-1900 nemesi származású dzsentri, jómódú ügyvéd, képviselő. Anyja, Csákányi Julianna, a család cselédje volt. Csak a tizedik gyermekük születése után kötöttek házasságot. Az író elsőszülöttként látta meg a napvilágot. Amikor nagyapja megtudta, hogy a 18 éves szobalányuk gyermeket vár fiától, haragjában elcsapta a háztól. Hónapokig terhesen kőművesek mellett dolgozott építkezéseken. Az apa végül megenyhült, szobát bérelt a lány számára és ezt látván, a család is elfogadta, hogy a szolgálólányt fiúk párjaként kezeljék. Krúdy, szülei nagyon eltérő társadalmi rangjának köszönhetően jól ismerte a szegénység és gazdagság világát is, ami írói munkásságában lépten-nyomon felfedezhető. Apja józan életű ügyvéd volt, aki gyermekeit szigorban, de szeretettel nevelte. Fiát is ezen a pályán szerette volna látni. Élete végéig nem tudott beletörődni, hogy író lett belőle.
Krúdy Gyula szülei
Mint tudjuk, Krúdy Gyula megélte a mélység és magasság minden fokát, volt dúsgazdag és olyan szegény, amilyet kevesen láttak. Kosztolányi Dezső, A Hét c. lap 1912-es, júliusi kiadásában ezt írja Krúdyról: „…az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent lát, mint a többiek…Ez a világ, amit ő álmodik a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal, a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk előtt sóhajt el innen…”
Dióhéjban ennyit Krúdy Gyula történelemmé vált múltjáról, őseiről…
Stancsics Erzsébet írása
