Szunnyad a természet, sír a lombos erdő,
nem ékíti virág, sem csillámló harmat,
elnémult a berek, már az ég sem dördül,
bágyatag szeméből hópelyheket hullat.

.
Deres paripáján csoszog a szélvihar
kitárt karjaival szelíden hívogat
elemekkel táncol a légben örömében
jégcsap korbácsával tisztítván az utat.

.
Tisztes aggastyánok beszélnek a múltról
miközben egy szebb jövőt remélnek.
Szemükben mintha reménysugár égne:
Betlehem csillaga ragyog fel az égre!

.
Odébb néhány gyerek, csörgő diót számol,
örömpír sugárzik mindnyájuk arcáról.
Köztük édesanyjuk, csitítóan pisszent:
„Napkeletről bölcsek, és pásztorok jönnek!”

.
Most a kicsi lurkók, szájtátva figyelnek,
miközben lassacskán aprókat lépdelnek.
Tágra-nyílt szemmel, csodálkozva látják
a szent szűztől született kicsiny Jézuskát.

.
Éjfélt üt az óra. Szellőnek szárnyain,
szelíd hangon csengettyűk zenélnek.
„Harangoznak menjünk éjféli misére”
így szól falunk papja, ifjak és a vének.

.
Zengjünk mi is víg dalt, összekulcsolt kézzel,
nyissuk meg ajkunkat egy közös imára:
„Uram Isten kérünk, bocsásd áldásodat,
Mária népének szép karácsonyára.”