Hópelyhen lovagol az álom
Elterül, csendes lesz a város.
Fehér csipketakaró, kékes ragyogás,
Elcsendesül alatta a táj
Várakozás lesz úrrá s ragyogás.
Minden jótét lélek magába lát,
Ki gyertyát gyújt, ki imát zsolozsmáz.
Asztalnál meleg kalács, bor adomáz.
Hallgatja az is ki ezerszer hallotta,
Hallgatja az apró nép is kipirult arccal.
Hogy jött a csillag? Hogy jött az angyal?
Varázs lengi körül a terített asztalt.
A vén mesél, az aprónép hallgat.
Míg a mesét szövik, megjönnek a királyok.
Ablak szemét kint megtölti az álom.
Bóbiskol az apraja, a mesét sem érti.
Csendesül a szó,
Egy fácska az asztalra kerül, a gyertya fény is.