Itt hagyom a szívem, Szabó Márta verse
Itt hagyom a szívem
Szerzői jog védett
Szabó Márta
Köd feloszlott, tarka a táj
Bíbor és sárga csillogós.
Ősz előtt most meghajolt a nyár,
Balatonon egy utolsó csobbanás.
Nyár utolsó sugara búcsúzik
Átöleli a tavat,
Partot simogat – lemenőben izzik
Könnyezi az őszi fuvallat.
Almádi partjainál hullám nekifeszül,
Partot döngeti, rohan a fény után
Utolérve ölébe szenderül,
Felette rikoltozik a sok sirály.
Őszben az utolsó nyári napfény
Vörösberényben elköszön,
Oly soká jön el a remény,
Hogy a völgyre újra beköszön.
Séd patak csergedez csendesen,
Vaddisznó túrja iszapját.
Csak a Hold van vad lesen,
Sápadtan lesi, hogy a partot feltúrják.
Erdő borított hegytető
A szél ott fákkal dacol,
De a völgyben már lágyan lüktető
Séd patak csillogó vízére hajol.
Völgy ölelését féltve őrzi az erdő
Éjjel a csillagok vigyázzák,
Csodát alkotott itt a teremtő
Vörösberény őrzi is az álmát.
Balatonalmádi (Vörösberény)
2022.október 15.
Szerzői jog védett
„Lelkem temploma „című verseskötetemből.
Gyermekkorom óta
megszületett bennem
a férfi, aki valamit akar.
A valóság gondolatait
adni szeretettel.
Életem örvénylő szélein jártam,
a pokol és a boldogság,
fullasztó határán.
Kezdtem érteni az élet
törvényeit.
A szerelmet és a kínt
alázattal, leírni.
Még lelkem néha ma is vonít.
Kínjában kiállt, jajt szít.
Megint csak írom
az érzéseim igazságát,
mely komoly, frázisokat
hajtó malom.
Kitörések, csendes órák,
elrágott szavak.
Mik megnyergelik a szívem.
Hirdetik lelkemben élő vágyaim,
ami valóság is és eltemetett álmok.
Mi lett belőlem, firkász.
És mit akartam egykoron,
talán azt elértem, örök vágyam,
mi utolért, szeretetet adni.
Vár rám, tiszta szívű
szerelemmel, minden nap
elérem, kimondja,
remegve, halkan.
De jó, hogy itt vagy
Szeretlek