Az ünnep csendje, belepi a szobát.
Lebegő csillagok, villanó fények.
Érzem a tested melegét.
Odabújok hozzád.
Szemed színeiben zöld fények,
Ott már kigyúltak a gyertyák.
Zöldellő, fenyőfa- virágok.
A szívünkbe beköltözött az erdő,
Fenyők illatoznak köröttünk,
Az Ünnepi csendben.
Átölel a testem és a lelkem.
Tenger zúgása, szívem moraja,
Szerelmünk boldog pillanata.
A perc érint, remél.
A reszkető sóhaj, lelkünkhöz ér.