Emlékeim összetörték,
Napjaimat elcserélték,
Hitegettek minden jóval,
Áltattak sok hamis szóval.
Se éjjelem, se nappalom,
Se tegnapom, se holnapom,
Minek lenni, minek élni?
Meg kell egyszer úgy is halni.
Nem halnék én, nem sietnék,
Ráérnék még, itt maradnék,
Itt maradnék boldogságra,
Elmegyek az Úr házába.
Felnézek, ím Krisztusunkra,
Közben zsong a hála nóta,
Hála ének lélekre száll,
Egy az Isten, egy a Hazám.
Elmondtam az imádságot,
Remélek egy jobb világot,
Remélek egy szebb életet,
Eléneklek száz éneket.
Ének, ének, hozd vigaszom,
Szememből a könny is ki hull,
Nem baj, ha hull, drága víz ez,
Lelkéből hull az embernek.
Lélek, lélek, Szentlelkecske,
Adj örömet életemre!
Adj nyugalmat halálomra,
Gyógyírt adj a fájdalmamra.
Míg itt vagyok, míg itt leszek,
Kezem soha el ne ereszd,
Te légy erőm, te légy váram,
Kísértésnek ellent álljak.
Mindig tudtam, mindig hittem,
Te vagy az, ki szeret engem,
Porból lettem, megszülettem,
Bűneimért megfizettem.
Megfizettem, de ím, már látok,
Felébredtem hold homályból,
Sötét felhőt az ég alján,
Elfújta egy szellőleány.
Így indultam új utakra,
Tiszta fejjel, bűn tudatlan,
Van tegnapom, van holnapom,
A reményt soha fel nem adom.
Remény nélkül semmi voltam,
Hitem nélkül megbotlottam,
Álom, álom, édes álom,
Rám talált reám a párom.
Édes csókkal etet, itat,
Tejben, vajban, fürdet, mosdat,
Kicsi világ, benne élek,
Senkivel én nem cserélek.
Hű ebédem, hű vacsorám,
Rám köszöne a holdvilág,
Rám virrad a reggel szeme,
Fény az élet, s megyek vele.
Boldogságos ez az élet,
Higgy magadban, higgy a létben,
Percek jönnek, percek mennek,
Itt hagyod benne a szíved.
2023.09.18
Én írtam: Szabó Márta
