Hozzál boldogságot,
harmatozd be a szíveket.
Szeretettel érintsd meg
az embereket.
Karácsonyi estben
ragyogjon az égből,
angyalok szárnyán
érkezve, szikrázó fénnyel.
Olyan szép, hogy várnak
a szeretet ünnepén
a gyermekek szívében
gyújtod a fényt,
örömöt és boldogságot.
Gyémántfényt csalsz a szemekbe,
így töltöd fel a szíveket
szeretettel-
Gyermekkorom óta
megszületett bennem
a férfi, aki valamit akar.
A valóság gondolatait
adni szeretettel.
Életem örvénylő szélein jártam,
a pokol és a boldogság,
fullasztó határán.
Kezdtem érteni az élet
törvényeit.
A szerelmet és a kínt
alázattal, leírni.
Még lelkem néha ma is vonít.
Kínjában kiállt, jajt szít.
Megint csak írom
az érzéseim igazságát,
mely komoly, frázisokat
hajtó malom.
Kitörések, csendes órák,
elrágott szavak.
Mik megnyergelik a szívem.
Hirdetik lelkemben élő vágyaim,
ami valóság is és eltemetett álmok.
Mi lett belőlem, firkász.
És mit akartam egykoron,
talán azt elértem, örök vágyam,
mi utolért, szeretetet adni.
Vár rám, tiszta szívű
szerelemmel, minden nap
elérem, kimondja,
remegve, halkan.
De jó, hogy itt vagy
Szeretlek
