+36 70 779 9665 Bankszámlaszám: 11703006-20030872 nyibamester@gmail.com

Falumban M. Jankó János verse

Falumban 

A halott lelkek hívnak már csak haza,
keresni valóm nincs ezen a tájon.
Minden azért van, hogy gyötrődve fájjon,
és emlékem hangja, égjen mint a fa.

 

Nem hívogat be, kitárt kapuk szava,
senki nem csókol, ha itt vagyok arcon,
Körém bűvkört már egy más világ fon,
csak a holt barátok hívnak még haza.

Kihez, mihez volt közöm, már közömbös,
úgy eltűnt, mint házunk, s mint megannyi más.
Búskomor enyészet tör rám, megaláz.

Suhog az üresség, mint égi köntös.
S én vele baktatok, mint jó anyám
szoknyája mellett, egykor hajdanán.

 

 

Szerzői jog védett

M. Jankó János

Szegszárdon születtem….Gyárfás Tamás írása

„SZEGSZÁRDON SZÜLETTEM, SZÍNÉSZNŐT SZERETTEM….”

(Babits Mihály)

*

„ Mert vétkesek közt cinkos aki néma….

Csak, hogy a gonosz fittyet hány a jóra.

Lám megcsúfoltalak, Egek Alkotója!….

.

A szó tiéd, a fegyver az enyém,

Te csak prédikálj Jónás, én cselekszem….”

 Babits: Jónás

*

 

Halkan duruzsol az autó motorja,Szekszárd felé autózunk .Krúdy Gyula Irodalmi Alkotó Táborba (a negyvenkilencedik) utazunk— Még mindig 2023-at írunk, még mindig Petőfi emlékév van! Tavasszal, március idusán az 1848- 49es Forradalom és Szabadságharc emlékét s a magyar nemzet valaha élt legnagyobb költőjét Petőfi Sándort ünnepeltük. „ Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felrepülök ekkor gondolatban Túl a felhők közelébe. S mosolyogva néz rám a Dunától a Tiszáig nyúló róna képe ( Petőfi Alföld) részlet, s  hallani véltem ahogy „ méneseknek nyergelő futása zúgott a szélben” .Balázs-pusztát , a dűnék közé rejtett Ádám-tanyát keressük a végtelen síkon. Hol egykor idáig szaladt az őrült Duna s a szőke Tiszával párosodva „ zúgva bőgve törte át a gátot, el akarta nyelni a világot.”  Felvillannak  Balázs puszta, Ádám-tanya képei, ahol a Krúdy Gyula Irodalmi Kör 2023 nyarán irodalmi alkotó tábort tartott Petőfi Sándor és József Attila emlékének ápolására. Keskeny Farkas Anikó talált rá a  gyönyörű helyre. Nagyszerű három nap volt. Ez az apró tanya  a hullámzó homokon a fák alatt elrejtve egy valódi „kincses-sziget” volt . Fülöpszállás, Szabadszállás egészen Kunszentmiklósig egy különleges hely ahová talán visszajárnak kísérteni a régiek , egy  régen romba dőlt tanyán, ahol  éjszaka zöldes mécsláng mellett találkoznak egymással: tekintetes Petrovics István, Hrúz Mária s fiuk, Petőfi Sándor. Preil Kornélia, Rozsnyai Kálmán, Pőcze Borbála és a fia József Attila akit erre felé csak úgy hívtak „Pista”, mert azt mondták a helyiek, ilyen név, hogy Attila nincsen, egy életre megsebezve a fiút.

Ősszel már kicsit messzebb a Nyírségben jártak a Krúdy Gyula Irodalmi Kör lelkes tagjai, Aranyosapátiban, Érmindszenten Ady Endre szülőházában, ez a vidék valamikor a Partium része volt s olyan óriások születtek itt mint Ady Endre, vagy Krúdy Gyula.

Most a tolnai dombok közt autózunk, ez is az óriások földje. E vidék: Szekszárd szülötte Babits Mihály s itt éltek Babits ősei akik sokat tettek a magyarság boldogulásáért. felemelkedéséért. E vidék másik óriása Mészöly Miklós a XX. század második felének egyik legjelentősebb írója. Legendás felesége Polc Alaine író, pszichológus végrendeletében teljes hagyatékukat és könyvtárukat Szekszárd városának ajándékozta ,ami lehetőséget adott a helyi lokálpatriótáknak és  szakértőknek, hogy létrehozzák a Babits Emlékházat a régi Szent László—ma Babits Mihály utcában, a Babits- Kelemen család házában. Ahol helyet kapott a Mészöly Miklós-Polc Alain házaspár, a Szekszárdon született és nevelkedett a XX. század második felének jeles tagja a tragikusan fiatalon elhunyt Baka István József Attila díjas költő hagyatéka is.

A nagyszámú (mintegy nyolcvan fő)—a tavasszal „Hatvanban voltunk hatvanan” most Tolnán voltunk vagy nyolcvanan. Kellemes környezetben, a  „ szép” THELENA hotel vendégei voltunk. A pénteki érkezés és ebéd után  Németh Nyiba Sándor költő, író, zenész , olimpiai helyezett birkózó, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja nyitotta meg a tábort, bevezetőjében köszöntötte a megjelenteket s vázolta az előadások s a programok sorrendjét. Előadásában alapos áttekintést adott Babits Mihály és József Attila életéről. Tekintettel a nagy létszám miatt  lehetetlen minden előadóra kitérni, de a három nap folyamán mindenki kapott lehetőséget a bemutatkozásra: költők, írók, festők és szobrászok. A teljesség igénye nélkül: Székely Gábor Petőfi-kutató és helytörténész érdekfeszítő és lebilincselő előadása Petőfi relikviáiról, Drotleff Zoltán Krúdy Gyuláról, Dr Valkai Teréz a gyógyításhoz kapcsolódó történetet mesélt. Major László Renoir festészetéről, Mudrony Alojzia kedvenc regényírójáról, Gárdonyi Gézáról tartott érdekes előadást. Ágoston Zsolt a képzőművészet,  Turi Török Tibor a szobrászat rejtelmeibe engedett betekintést. Gémes Kati Savador Dali titkairól beszélt nekünk. Jómagam Polc Alaine és Mészöly Miklós viharos, csak nem egy évszázadot átívelő közös életéből elevenítettem fel részleteket. Keskeny Farkas Anikó beszélgetett Deák Attila festőművésszel, nyugállományú alezredessel a „harcászatról” honvédelemről.. Gedeon Péter mérnök, grafikus, Krúdy életéről grafikákkal. Vacsora után szavalás és kötetlen beszélgetések.

A szombati nap kiemelt programja volt Babits Mihály szülőházának meglátogatása, a  Mészöly Miklós és Polc Alaine Irodalom  Háza megtekintése megemlékezés Baka Istvánról.  A délután folyamán szavalások, kötetlen beszélgetések Zajlottak. A szombat este meglepetése a Legendás Tolcsvai Béla fellépése volt körünkben. Egy kis örömzenével kezdtek, ugyanis Németh Nyiba Sándor elnök úr az egykori De-Pression együttes dobosa volt s kitűnően gitározik. Kérdésekre válaszolva Tolcsvai Béla beszélt életéről a zenéről és kortársairól. Az örök-ifjú ( a haja már fehér) 77 éves zenész elkápráztatott bennünket  s a régi legendás Tolcsvai-dalokat együtt énekeltük vele, Fantasztikus élmény volt mindenkinek. Este : gála és díjátadások, majd retró muzsika szólt késő estig, az Erzsébetek és Katalinok köszöntése után Németh Nyiba Sándor elnök úr értékelte a két együtt töltött nap eseményeit s megköszönte a Kör tagjainak a részvételt s az aktivitást. A vasárnapi reggeli után búcsú, közös fényképezés zárta a tábort.

2023 11.20.

Gyárfás Tamás

Ködfátyolruha, Kádi Péter verse

Ködfátyolruha

Ködfátyolruha
meztelen tájon,
fekszik eldobva,
búsan és fájón.

oly sokszor hordta
testén a napfény,
lengén takarta,
szüremlő bűntény.

elszakadt, dobta,
hideg, szikrázik.
szakadt, eldobta,
nélküle játszik.

ködfátyolruha
magamra veszlek,
titkolóznia
kell az embernek.

Szerzői jog védett

Kádi Péter

Dr, Györgypál Katalin írása Nagy Lászlóról

Gondolatok

Nagy Lászlóról

Lassan 40 éve, hogy az akkor jól ismert Nagy László-esteket hallgathattam Hegedűs D. Géza fiatal színész előadásában, nem véletlenül: Nagy László őt tartotta a leghitelesebb tolmácsolójának. A költő akkor már évek óta halott volt, felhívó, sokszor indulatos verssorai azonban bennünk élnek ma is.

Dr. Györgypál Katalin 

Élete

Nagy László 1925-ben született Felsőiszkázon. Szüleiről így ír: „Anyámat, a 17 éves Vas Erzsébetet héjagyorsasággal ragadta magához apám, a 34 éves Nagy Béla. Mindkettő túlságosan érzékeny lévén, szinte naponta civakodtak.” (Életem, 1974)
Az ingergazdag természetközeli élmények, faluja ősi szokásai, mint a regölés, betlehemezés, a hagyomány ünnepköre mélyen beivódtak Nagy László emlékezetébe és költői kifejezőeszközeinek elemeivé lettek. Életútját meghatározta hűsége szülővilágához, erős szellemi-lelki gyökereihez. Életműve 3 igen vastag kötet, ezekből az 1. kötet saját versei, a 2. kötet „csak” versfordítások, 3. kötete bolgár, délszláv, albán, magyarországi cigány és udmurt, nyenyec, vogul, csuvas népköltészet. 

Felolvasnám a

„Csuvas ráolvasó” c. hosszú
versfordítása első sorait:

„Istenem, irgalom! 
Istenanya, irgalom! 
Volgán át, Szuron át,
Városon át, falun át, 
Aranyfejű, ezüstfogú
Vén jön,
Ő ha ráfúj, ő ha rápök, ő gyógyítja. 

Hetvenhét világon 
Hold, Nap együtt van…”

Talán nem kell magyarázni.

Nagy László első versei a háború alatt születtek, ide tartozik életigenlő fohásza, az „Adjon az
Isten”.


„Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.”

Korai verseinek ellenére Nagy László festőművésznek készülve érkezett 1946-ban
Budapestre, de versei is születtek; mint mondják, korabeli versei a népi kollégista „fényes szellők” mozgalom lázas ábrándjait tükrözik. Fontos azonban, hogy mély barátságok születtek ekkor Kormos Istvánnal, Simon Istvánnal, Vígh Tamással.

Átiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész-karára. Pályakezdését az idősebb írók, Veres Péter, Déry Tibor, Kassák Lajos, Németh László, Tamási Áron szimpátiája kísérte. Ösztönös szépségű verseivel 1949-ben már kötetes költőként, ösztöndíjasként találkozott a bolgárok őserejű népköltészetével.

1952 nyarán megnősült. A költő Szécsi Margitról Nagy László több versében is olvashatunk, többek között a

„Jártam én koromban hóban” címűben:
„Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom. 
Mást kerestem s mellém te álltál, 
kardél mellett felnőtt virágszál, sebzett virágom.”

 Fotó : Szécsi Margit
Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele

Nagy László
Fotó: Iszkáz Nagy László emlékház

Nagy Lászlót a Kisdobos című gyereklaphoz hívta Zelk Zoltán. 1957-ig volt a lap munkatársa, majd 1959-ben lett az Élet és Irodalom képszerkesztője. Kettős alkotói vonása és hiteles magatartása pályatársak, képzőművészek szellemi társává tette, és maga is szellemi támogatója lett sok fiatal tehetséges művésznek.
Népszerűsége 1965-től a Himnusz minden időben, majd az Arccal a tengernek című kötete megjelenésével fölerősödött, versei széles körben visszhangra találtak.

Lássuk: Himnusz kötet versei

Himnusz minden időben: 1956–1965 között írt versei. Címadó verse így kezdődik:

„Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű,
Gyönyörűm, te segíts engem!”

E versben találjuk a következő verssort is:

„Minden időben ismerős,
Mindig reménnyel viselős”…

Arccal a tengernek

– nos, ez nem verscím, hanem az 1964-ben megjelent Menyegző c. hosszúverse első szavai: „Arccal a tengernek itt állunk párban,
kürtszóban, ünnepi arany riadóban”…
– de milyen menyegző is ez? – tele értelemmel alig követhető képekkel, rémtettekkel, szinte felfoghatatlanul:

„forognak tisztviselőcskék, ráncuk elől-hátul mosoly, titkárnők, új délibábok rezegnek a talaj fölött kávépárában, a drága dohányfüst csipkéiben, dögvész-uszályban a miss Európák és Amerikák”
– nem is folytatom, hogy legvégül megadóan: „mi felszalagozva és megkoszorúzva a dörgő időben, arccal a tengernek itt feszülünk öntve szoborrá!”

Lélegzetet is nehéz vennünk.

Még 1956-ban született szintén hosszúverse: Rege a tűzről és jácintról. Stílusában is különböző részekből áll, nem is titkolva, szüleiről. Előbb apjáról ír nagy fájdalommal, plasztikusan, érzékletesen: „Nyári arannyal, gyönggyel, vérrel / jajgatnak a szekerek, jönnek döcögve… (…) vadludak s dörgő csillagok nagy siralmát / csak magam értsem”.
Majd népi regölés következik, felszólítással kezdődően:

„Ne rejtőzz, ne rejtőzz / apám a berekben, /
jövök ide énekeddel, / torkodból vettem, / haj rege, rege, rege, / haj rege rajta!”

Majd egy kesergéssel feltett kérdés vezeti be a következő részt:
„Hol a kép, hol az a felséges, titokzatos?
/ Hol a fej, az a sohase pillantó fekete kos?” Majd „fáj / ha az elme úgy hiszi: kötöz, pedig
oldoz. / Ez az ember nem enyém, nekem az kell, aki voltál / … / akitől a gyermek fél, de ha
nem volnál, jobban félne.” A törvény: „…aki a sátrát eladja, megveszi koporsóját”.

Később:„…álmodban a lovak istenek”…

Majd Édesanyjáról ír: „Ó, te ki voltál, jaj te mi lettél? / Mért is születtél / te Árva, / te isten kislánya!” Később: „Akarom: ne zokogj, / akarom: sugarasodj”.
A hosszúvers utolsó része keserű számonkérés is lehet az anya nevében:
„Jaj, a lagzinak vége, megtörték menyasszony-arcom”... Azután saját nevében folytatja, immár anyjához szólva:
„Riadalmadhoz kötve vagyok, veled rázkódok és vivódom / … / Jó ha van bennem, teáltalad
van, véreddel adtad, Édes / … Léleknek, testnek orvosa, anyám, tündéri doktor / … / …ha te
félsz, az ős-sejt is veled rezeg”... és a befejezés: „…élni akarok, élni! – a te dicsőségedre,
anyám”.

Nagy László az akkoriban meggyalázott ősi értékeket vállalta, a létünket felemelő életigenlést akarva jövőbe menteni (Ki viszi át a Szerelmet).

1963: Búcsúzik a lovacska.

Szívünkbe mar, lelkünkig hatol. Nem egyetlen lóról beszél: az akkor vágóhídra küldött rengeteg lóról, a fájdalomról, amit átérezhettek mindazok, akik szerették és megsiratták ezeket a lovakat. A lovacska szól hozzánk:

„Jaj, a hó / gyönyörűen kavarog a hó” … „ménese a halálnak” … „Fölszántott égi parlagok / sürgetik halálomat”

… és már az egész világról beszél: vízió, apokalipszis-pofa, nyomor, barbárok csillaga,

„a tücskös nyárban / gyújtózsinór kúszik a puskaporra” – írja.

„Én ember akartam lenni / az lesz hirtelen a gép / titeket másol / …” És végül: „Jaj a hó / feketedve kavarog a hó / még a fogaimat is /
megőrlitek!”

„A zöld sátor elégiája” c.

verse az idő múlásának könyörtelenségéről szól. „Voltam én boldogis, / csontomig boldog ama völgyben: / az ártatlan Farkastorokban” – kezdi Nagy László, és a befejezés:

„De idővel, idő, / te is kifordulsz, kidöglesz, idő, / kipusztít a semmi – én érzem a
semmit / és sajnállak, idő, mert benned élek, / édesen éneklek, hallod-e, idő? / Ez a zöld sátor
elégiája.”

Amint olvashatjuk: „Nagy László organikus felfogása valósította meg a magyar költészetben legteljesebben, legnagyobb költői erővel az úgynevezett bartóki modellt: az ősiségnek és a korszerűségnek az ellentéteket is magasrendű művészi harmóniában összefogó egységét.”

Minőségi kiteljesedése áll ellen annak, hogy közéletisége lehúzza.

A Hegyi beszéd c. versének
kezdő sora, amely a versben később is elhangzik: „Műveld a csodát, ne magyarázd”. Lerázza a beskatulyázó, kirekesztő törekvéseket, szemlélete nyitott, nem fogad el mesterséges határokat, így marad érvényes, időszerű. Több versében a magyar kultúra és nemzet egységéért is lázad és reménykedik.

Nagy László ébren tartja az egyén és a közösség önazonosság-tudatát.

Pár sor például az Inkarnáció ezüstben című versből:

„Itt maradunk magas hazánkban 
a havazás fehér szivében
hallatlan örvény-kerékben 
itt nem horpad be a halánték 
határainknak vérnyoma nincs”
–nem folytatom.

Nagy László valóban nem volt közéleti költő, versei olyan mértékben áttételesek.
A vak remény című négysoros verse:
„Sarki hideget, sivatagi hőt 
a vak remény szívemen össze-vet, 
háborgóbban imádni nem lehet 
halállal kacér hazát, szeretőt.”

Miközben fölépíti költészetének világképét, az elidegenedett kor kételyeivel is szembesíti. A
Versben bujdosó c. versét így kezdi:

„Versben bujdosó haramia vagy,
fohászból, gondból,rádszabott sorsból
hirhedett erdőt meg iszalagos 
bozótot teremtesz magad köré…”.
Ez sem tartozik a könnyen érthető versek közé, de – gyönyörű.

A minőség szerez verseinek érvényt, a mítoszokat és folklórt integráló áramlatokba
illeszkedve. Verseiben fegyelem, robusztus erő, indulat feszül.
Mindössze 53 évesen, 1978 januárjában hunyt el óbudai otthonában. Fejszobrát láthatjuk a
ház előtt.

fotó: Iszkáz Nagy László emlékház Bolgár szoba

Katona Éva interjúja Nagy Lászlóval 1965-ben készült, ebből két gondolat:

A közérthetőség témában:

„Bizonyos vagyok, hogy verseim sokakhoz szólnak. Tudom azt is, hogy néhány írásom
sokaknak nehezen fölfogható vagy majdnem érthetetlen… Tanuljanak ők is, legyenek
figyelmesek, küzdjenek meg a versért.”
A költő hatalmáról: „Személy szerint nem törekszem hatalomra. Ilyen hatalmam ha volna: elveszteném. Verseimben hatalom van”.

Kormos István, a régi barát hosszú beszélgetése Nagy Lászlóval, 1975-ből ma is visszanézhető. A vége felé ezt mondja Nagy László, nem szó szerint: az ember agresszív – hogyne lenne igaz ez ma is. Az ember biológiai vonatkozásai megmaradtak, de a remény is megmarad, mondta Nagy László. Ezért utolsó üzenete a jövőnek: „ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket, ha lesz emberi szellemük, üzenem nekik, tudatom velük, csak ennyit tudtam tenni értük”.

1994-ben kiadott Naplójából az esendő ember élete tárul elénk: Krónika-töredék. Nagy László
naplója 1975. február 14-től 1978. január 29-ig. Halála előtti napjáig.

2023-11-09
Györgypál Katalin

Képek a Krúdy Kör Iszkázi látogatásáról: 2022-07-10 fotók : M. Nyulász Kriszta

ANYANYELVEM, Orosz Margit verse

ANYANYELVEM

Mint a fán futó erezet,
S talajban a gyökérzet,
Testem nagy artériája
Szívem hangos dobbanása.

Anyámnak mézédes szava,
Apámnak kemény igaza,
A lépésem muzsikája
Feszül elődök húrjára.

Az erő, az ősi erő,
Keresztútnál az útjelző.
Láng, mely perzseli bensőmet,
S máglyát rak tetteimnek.

Ady ős, buja szavára
Attila nyugtalansága
Felel, munkál és él bennem.
Nyelvük szült, teremtett engem.

Szívünk kincse, örökségünk,
Élj, virágozz, el ne vesszünk!

Szerzői jog védett

Orosz Margit