. A szemtanuk elmondása, a baleseti jegyzőkönyvek, az orvosi boncolási adatok alapján mára már tény , hogy baleset történt. József Attila egy eszméletlen korban élt és vágyott a teljes életre, ez a törekvése tragikusan reménytelen volt, ezért nem élhetett békében az emberi világgal, a társdalommal. Harcban állt Babitssal. Babits 1927-től, mint a BAUMGARTEN ALAPÍTVÁNY kurátora nagy befolyásra tett szert a magyar irodalomban . Egy végzetes félreértés kapcsán József Attila rendszeresen támadta. Sokan kritikájának rótták fel, hogy a fiatal költő miatta nem kapott életében Baumgarten- Díjat ,ami valójában egy tévedésen alapult. Babits rajongott József Attiláért, ha valaki, akkor ő tudta igazán, hogy mekkora zseni ez a fiatalember. Miután Szegedről eltanácsolta az egyetem fura ura, külföldön folytatott tanulmányai alatt( a SORBONE- n tanult), bekapcsolódott a munkásmozgalomba, hazatérve belépett a kommunisták pártjába , mely az illegalitásban radikális volt és opportunista, szembekerült velük, megrágalmazták s kizárták maguk közül, más haladó írókkal többek közt Kosztolányi Dezsővel, Várnai Zsenivel, Illyés Gyulával együtt fasisztának nevezték, ami nagyon mély sebet ejtett rajta.
*
Az, ÍME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT ( feltehetően utolsó verse, 1937 november végén írta és december 3 –án meghalt) egy gyönyörű létösszegző alkotás, a teljes reménytelenség verse.
A költő úgy érzi, hogy lehetőségei bezárultak, esélye sincs már az emberhez méltó élethez.
Betegsége elhatalmasodott rajta, nincs kiút, s a költészet sem nyújt már vigaszt számára.
Megnyugvás érződik a versből, a költő már tudja, meglelte hazáját, nincs tovább, s nem térhet ki sorsa elől, nincs rá szüksége a világnak. A Nyugat nem adja ki verseit, ő lett a „vashatos”, „a vasgyűrű”(a vasgyűrű kis értékű pénzérme volt, a háborút megjárt katonák kapták emlékül, devalválódott múzeumba való tárgyakká váltak.) A címet az utókor adta a versnek, a vers első sorát.
Így születnek a legendák, amihez ő is hozzájárult rendkívüli adottságaival és páratlan, őszinte jellemével.
Sok tévedés és esemény történt élete utolsó időszakában, ami az öngyilkosság pártiakat erősítette.
Elterjedt tévhit volt, hogy József Attila skizofréniában szenvedett és ennek következményeként követett el öngyilkosságot . Kezelő orvosa, korának ismert pszichológusa Bak József tévesen diagnosztizálta betegségét s ez aztán végigkísérte élete végéig. A hibás diagnózis És a hibás kezelés tovább súlyosbította állapotát. 1936 őszén robbanásszerűen hatalmasodott el kiújuló betegsége, pszichotikus körülmények közé került, amiben közrejátszott egy irreális és reménytelen szerelem.
A szeretett asszony (aki a betegekkel foglalkozott, s aki őt is kezelte). Anyját visszasíró lelke újra támaszt keresett, a gyermek ősi ösztönével ragaszkodott az őt kezelő asszonyhoz. Vágya nem valósulhatott meg, becsapottnak érezte magát, mert nem lehetett felnőtt társa. Démoni erővel törnek ki az ebben az időszakban írt verseiből az indulatok:
…”Kiáltozás”…..”Ki-be Ugrál”…Flórának írt szerelmes versei a magyar irodalom gyöngyszemei, beleborzong, aki ismeri e szerencsétlen szerelmi háromszög történetét Illyés Gyula, dr. Kozmutza Flóra Emília és József Attila között.
Utolsó Siestében töltött szanatóriumi kezelése során meglátogatták barátai: Kodolányi János, Szabó Lőrinc és elment Illyés Gyula is, akivel hosszú ellenségeskedés után kibékültek.
József Attila halála megrendítette az egész írói társadalmat. Flórát annyira megviselte, hogy nem is tudott részt venni a temetésén. József Attila utolsó neki írt levelét december 4-én kapta kézhez:
„…Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában, Számomra csak egy csoda lehetséges, önért meg is teszem. A többi nem rajtunk múlott…….köszönjük az almát….. Ui: Kérem vasárnap ne jöjjön!”
Kevesen tudják, hogy halála után sem lelt nyugalomra, Balatonszemesen temették el, és az elmúlt évtizedekben még ötször ásták ki, s temették újra különböző helyeken, míg végre meglelte végleges nyughelyét a Fiumei-úton e csodálatos sírkertben .