Pilinszky János Stancsics Erzsébet írása

 

 

Pilinszky János

Pilinszky János

Stancsics Erzsébet:

Pilinszky János és költészete

Pilinszky János 1921 Budapest – 1981 Budapest) egyik legjelentősebb magyar költő, akinek lírája egyszerre mélyen személyes és egyetemes.
Költészete és élettörténete szorosan összefonódik, mert verseiben gyakran visszatérnek azok a formák, amelyek életét meghatározták.

Pilinszky líráját az egyszerűség és a tömörség jellemzi, versei letisztultak,
mégis hihetetlenül erőteljes érzelmi hatással bírnak. Pályája kezdetén a Nyugat
folyóirat hagyományainak örököse volt, ám hamar egy sajátos költői világot
teremtett, amely egyedi hangot képviselt. Versei gyakran visszatérnek az emberi
szenvedés, a megváltás és a magány témáihoz.

II. világháborús élmények hatása:

A II. világháború élményei és annak borzalmai mély nyomot hagytak költészetében. Különös érzékenységgel jelennek meg a háborús traumák, az embertelenség és a lét értelmével kapcsolatos kérdések. Egyik legismertebb verse, az Apokrif, ennek a filozófiai mélységű látásmódnak az egyik csúcspontja: a világ bűneinek súlya alatt vergődő ember képét tárja elénk.
Pilinszky nemcsak költőként, hanem emberként is rengeteg nehézséggel küzdött. Magánélete tele volt csalódásokkal, identitáskereséssel és az istenkapcsolat dilemmájával. Hitének és világnézetének fejlődése is nyomon követhető verseiben: sokszor beszél a megváltásról, a transzcendensről de a létbizonytalanságról is.
Élete egyik legnagyobb kihívása a magány volt. Bár elismert költővé vált, a mély és tartós emberi kapcsolatok kialakítása nehézséget okozott számára. Költészetében ez a belső küzdelem visszaköszön: a világban való otthontalanság érzete, az egzisztenciális szorongás és a lét elkerülhetetlen tragikuma mind központi motívumokká váltak műveiben. Pilinszky költészetének ereje abban rejlik, hogy az emberi szenvedés legegyszerűbb, mégis legmélyebb formáját tudta megörökíteni. Versei nem csupán a történelmi kor traumáiról szólnak, hanem az emberi lét alapvető kérdéseiről is. Művei ezért időtállóak, mert minden nemzedéknek képes tükröt tartani és újraértelmezni az élet kérdéseit.

Pilinszky költészetét számos meghatározó életesemény formálta, amelyek mély érzelmi és filozófiai töltetet adtak verseinek. A II. világháború volt az egyik legmegrázóbb élmény. Az 1940-es években behívták katonának és szemtanúja volt a háború borzalmainak, különösen a koncentrációs táborok emberi tragédiájának. Ő ugyan nem volt fogoly, de hadtestével Németországba vezényelték, így láthatta személyesen az emberi szenvedés, a kiszolgáltatottság és az emberi-erkölcsi szörnyűségeket. Leginkább az Apokrif és A francia fogoly c. versében örökítette meg a háború kegyetlenségét és az áldozatok sorsát.

Hit és vallás hatása

Gyerekkorától katolikus neveltetést kapott, de élete során újra és újra szembesült hitének kihívásaival. Verseiben gyakran megjelenik az istenkeresés, a megváltás iránti vágy, ugyanakkor a kétely és a reménytelenség is. Ez a kettősség adja költészetének különleges feszültségét, amely az emberi létezés alapvető kérdéseit feszegeti. Számára az emberi kapcsolatok mindig is nehezen alakultak. Bár költőként elismerték, magánéletében gyakran küzdött az elszigeteltséggel. A tartós kapcsolatok hánya és a magány lényeges elemmé vált verseiben: a világban való otthontalanság, az egyedüllét fájdalma és a szeretet
hiányának ábrázolása mindenhol visszaköszön lírájában.

Művészeti hatások

Pilinszky érdeklődött a művészetek iránt is, különösen a képzőművészet és a filozófia inspirálta. Az egzisztencialista gondolkodók, pl. Simone Weil és Franz Kafka komoly hatással voltak világképére és látásmódjára. Verseiben az emberi szenvedés, az időtlenség és a transzcendencia iránti vágy filozófiai mélységgel jelenik meg. Életének eseményei szorosan összefonódnak az emberi létezés legsötétebb és legmélyebb rétegeivel. Költői világát számos filozófiai irányzat és gondolkodó formálta. A francia filozófus és misztikus, Simone Weil gondolatai különösen nagy hatást gyakoroltak rá. Weil az emberi szenvedést, a megváltás és önfeláldozás kérdését központi témává tette műveiben. Pilinszky lírájában is visszaköszön ez a gondolat, hogy a szenvedés nemcsak fájdalom, hanem egyfajta út a transzcendens felé. Ez leginkább az Apokrif és a Harmadnapon c. versében érzékelhető. Kafka műveiben gyakran megjelenik a kiszolgáltatott ember képe, akinek sorsa egy kegyetlen, érthetetlen világban játszódik. Pilinszky Dante Isteni színjátékából is merített inspirációt. Különösen a Pokol képei álltak közel hozzá, amelyekben a bűn és büntetés kapcsolatát mély filozófiai és teológiai összefüggésben vizsgálhatta. Sokszor alkalmazott dantei képiséget és erkölcsi perspektívát saját verseiben is.

Gabriel Marcel és Kierkegaard keresztény egzisztencialisták gondolkodása szintén hatással volt világlátására. Mindketten foglalkoztak az emberi lét drámai feszültségével, a hit és az egzisztenciális szorongás összefonódásával. Pilinszky verseiben is megjelenik az egyén és Isten viszonyának küzdelmes természete. Pilinszky érdeklődése és költészete közötti kapcsolat mély és összetett: műveiben nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem az emberi lét és hit kérdéseivel is foglalkozik. Meg kell említenünk, hogy egy alkalommal Nobel-díjra is felterjesztették.

Elhangzott, 2025 05 05 Krúdy esten az Újpesti Szabó Ervin könyvtárban

Stancsics Erzsébet

Stacsics Erzsébet

Stancsics Erzsébet

Életrajz:

A Táncsics család leszármazottja, 1944-ben Székesfehérvárott született.

A II. világháború feldobta szüleivel a fővárosba, azóta itt él.
Zenekonzervatóriumot végzett karvezető tanszakon, majd Egészségügyi Főiskolát.

2024 ig.  7 verses és 8 prózai kötete jelent meg, több, mint 200 antológiában vett részt.

Folyóiratok közlik írásait, tudósításait, színház,- és
könyvkritikáit.

Tagja:

  • a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek vezetőségi tagja,
  • tagja a Csepeli Tamási Lajos Olvasó Munkás Klubnak,
  • a Tűzedzőknek
  • és egyéb kulturális
    szervezeteknek.

2006 óta alapító tagként az Országos Táncsics Művészkörben kiállításokat és irodalmi esteket nyit meg.

Kitüntetései közül:

  • Krúdy Gyula arany emlékérem
  • 2017, Győri Reneszánsz díj
  • 2008, Kláris Nívódíj I. fokozat
    2004, Székesfehérvárért emlékérem, AKIOSZ nemzetközi próza verseny I. díj.
  • A „Who is WHo” svájci enciklopédiában megjelent irodalmi munkássága.
  • A Budapest TV-ben a „Nap embere” volt.

2007-ben átvette Táncsics Mihálynak adományozott posztumusz a
„Magyar Kultúra Lovagja”
kitüntetést.

  • A Nemzetközi Jókai Pályázat bíráló bizottságának tagja.
  • A 2005-ös tanévben a csepeli Jedlik Ányos gimnáziumban verse érettségi tételben szerepelt.
  • Öt évig vezette kolléganőjével a Fúzió Rádió emberjogi adásait.
  • 2016-ben Simone díjat kapott.
  • 2017-ben a British Enciklopédia jelentette meg életrajzát
  • s még ez évben
    Ácsteszér díszpolgára lett.
  • 2019-ben élettörténete bekerült Magyarország Videós Arcképcsarnokába.

Megjelent kötetei:

1. A múzsa homlokát (versek társsz.) 1991.
2. Versek (versek társsz.) 1995.
3. Magunk nyelvén (versek társsz.) 1996.
4. Szavaim – színeim (versek) 1998.
5. Hidegkúti történetek (próza) 2000.
6. Hidegkút ege alatt (próza) 2002.
7. Létünk: itt élünk! (versek társsz.) 2004.

 

8. Fortélyok nélkül (versek) 2005.
9. Csöndes merészen (próza) 2006.
10. Szem-látomás (próza) 2008.
11. Át-hallás (próza) 2010.
12. Érintés (próza) 2012.
13. Hatodik érzékkel(l) (próza) 2016.
14. Jó veled látni… (válogatott versek) 2018.

Karácsony éjjelén, Stancsics Erzsébet

Karácsony éjjelén

Új évezred Karácsonya
merre jársz az éjjel
kis csengődnek ezüst hangján,
szállás melegével?
.
Betlehemi csillag helyett
plakátok mutatják,
merre menjen, akiket a
melegedők várják.
.
Betlehemi Kisjézusnak
akadt barom szája,
hogy az istállóban egy kis
hőt leheljen rája.
.
Barom szájat ma már ingyen
ugyan, ki találna?
S ki tenne le kincseket a
kisded jászolára?
.
Meleg cipő, ennivaló
kinek jut e télen?
Öreganyó forintjait
számolgatja éppen!
.
Új évezred Karácsonya,
merre jársz az éjjel?
Kit áldasz meg s kire sújtasz
amúgy két balkézzel?
.
Csengős szánon nem járod be
ingyen konyhák táját…
Hová viszed közös jövőnk
nagy karácsonyfáját?

 

Szerzői jog védett

Stancsics Erzsébet:

 

Babits Mihály Stancsics Erzsébet írása

Babits Mihály Stancsics Erzsébet írása

                                 Babits Mihályról

 A XX. század egyik legnagyobb irodalmi egyénisége 1883-ban született Szekszárdon. Ady és Kosztolányi mellett Babits volt az impresszionista-szimbolikus irány legtöbbre tartott művésze. Költeményei, műfordításai, elbeszélő munkái és tanulmányai irodalomtörténeti pálya emlékezetes alkotásai. Apja törvényszéki bíró volt Szekszárdon, utóbb a királyi tábla bírája Pécsett. Anyja Kelemen Auróra egy dunántúli szolgabíró lánya.

 

Tanulmányai során magyar és latin nyelvből szerzett tanári oklevelet, amit 12 évig tanított. Vidéki tanársága idején megismerte az Alföld életét, Erdély világát. A 12 éves állami szolgálat után visszavonult az iskolától és teljesen írói hivatásának élt.

1908-tól a Nyugat egyik szerkesztője és a Baumgarten alapítvány gondnoka, jelentős hatással irányította az új nemzedék írói törekvéseit. Neve ismertté vált az olvasóközönség előtt. Az I. világháború idején nemcsak a nacionalista kritikával, hanem a hatóságokkal is meggyűlt a baja. Hazaellenességet és istenkáromlást vetettek a szemére. A Fortissimo c. verséért elkobozták a Nyugatot.

1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát, aki később Török Szophie néven neves írónő lett. Házat vettek Esztergomban, a nyári hónapokat ettől kezdve itt töltötte feleségével. Gyermekük nem született, de örökbe fogadták Ilona öccsének gyermekét, aki teherbe ejtett egy cselédlányt. A fiatalok nem tudták és nem is akarták megtartani, így a Babits házaspár sajátjaként nevelte fel. Életük felpezsdült az új jövevény érkezésétől, amikor Ildikó megszületett. A lány nagyon szoros kapcsolatot ápolt velük, éppen ezért döbbent meg, amikor kamaszként egy irodalomkönyvből tudta meg, hogy nem vér szerintiek a szülei. Ildikó soha nem tudta feldolgozni s ez a trauma mindhármuk életét örökre megváltoztatta.

De térjünk vissza Babits pályafutásához. 1929. a Baumgarten alapítvány kamatai kiosztásának első éve. Az évdíjak és segélyek kiosztásában Babits Mihályé a döntő szó. Ettől kezdve támadásokat intéznek ellene a hírlapokban és folyóiratokban. Az alapítványból irodalompolitikai tényező lett. Ezt állították róla:

Babits, a Baumgarten súlyánál fogva egy régen túlhaladott irodalomszemléletet kényszerített rá az ifjú magyar irodalomra. A mesterember, a zsenigyűlölő a magyar és emberi problémáktól elszakadt költő hallatlan békót rakott a fiatal jutalmazottakra.”

1930-ban megválasztották a Kisfaludy – ársaság tagjává. A választást elkeseredett küzdelem előzte meg. Kellemetlenségei támadtak a Nyugat szerkesztése miatt is.

1930-ban kiderült, hogy Babits gégerákban szenvedett. Műtétje után már csak írásban tudott kommunikálni a világgal. Utolsó műveiben a világháború és a saját betegsége kapcsán hangulata még az addiginál is komorabb lett, ő maga pedig teljesen elzárva élt a külvilágtól.

1940-ben kitüntették az olasz San Remo díjjal, amelyet Dante eposzának fordításával méltán kiérdemelt. A jutalmat még személyesen vette át Olaszországban. Ugyanebben az évben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. Addigi ellenségei is végre becsülni kezdték munkásságát.

Sajnos egész életére rányomta bélyegét a sokféle betegség. Gyenge alkatú gyermekként többször volt felső légúti betegsége, majd fiatal felnőtt korában reumás panaszai is lettek. Idegrendszere instabil volt. Az 1930-as évek közepétől jelentkeztek nehézlégzési problémái. A gégében lévő szűkületet az ezen a területen lévő daganat okozta. 1941-ben bekövetkezett halála után felesége, Ilona összeomlott, közös barátaik nagy része elfordult tőle. Fogadott lányukkal, Ildikóval is megromlott a viszonya, majd teljesen meg is szakadt. A lány 1956-ban Amerikába disszidált, Ilona pedig válaszul kitagadta minden örökségből. Ildikó végül egy lakókocsiban tengette életét, s annyira egyedül élt, hogy amikor meghalt, csak hetek múlva találtak rá.

Ilona még így írt versében lánya születésekor: „Mindegy már, mi volt, s mi hiába hullt, fecsegő múltam csukódj be! Van ez olyan édes, mint a szerelem…” A múlt azonban mindig kísértette és így ért véget egy család élete, amely csodálatosan szép is lehetett volna.

Költészetéről, műveiről ebben a rövid időben nincs mód beszélni, de még hozzátenném, hogy halála után összes művét Török Sophie rendezte sajtó alá és a Franklin Társaság adta ki.

Stancsics Erzsébet   2023 11 16

Krúdy Gyula családja Stancsics Erzsébet írása

Krúdy Gyula családja Stancsics Erzsébet írása

Krúdy Gyula családja

 

Krúdy Kör Küldetése

A Krúdy Gyula Irodalmi Kör évtizedek óta ápolja a nagy magyar prózaíró szellemi értékeit, ezért minden tagunk jól ismeri élettörténetét, műveit. Most azonban inkább felmenőivel foglalkoznék, amelyre mindenki kíváncsi, nemcsak saját családjában, hanem Krúdynál is. Vajon honnan örökölte tehetségét, természetét, egyéb személyes, szellemi értékeit? „Kire ütött ez a gyerek?” – tehetnénk fel a jól ismert kérdést. Lapozzuk fel hát a történelmet, és nézzünk bele, ameddig visszatekinthetünk e szokatlan, furcsa ősök élettörténetébe.

Krúdy Gyula ősei

A Krúdy család ősei Zólyomból származnak, a XVII. sz.-ban nyertek címeres nemeslevelet. A családban evangélikusok és katolikusok voltak. Ez az ág a XVIII. századtól törzsgyökeres volt Nógrádban, Szécsénykovácsiban. Az író is gyakran megfordult a faluban, nagy hatással volt rá a vadregényes táj, és nagyapja, Krúdy
Gyula, aki 1823-1901-ig élt és Nyíregyházán halt meg. Honvédtiszt volt, a komáromi vár védelmének többszörösen kitűntetett katonája.

Krúdy Gyula írások Kálmánról

Nagyapja testvére, Krúdy Kálmán 1826-1861-ig élt, szintén honvédtiszt, vörössipkás zászlóaljparancsnok, aki Világos után sem tette le a fegyvert, hanem utóvédharcokat folytatott a felvidéken. Rebellisként, a császári erőket zaklató, fosztogató zsivány életét idézte meg az író később az „Álmok hőse” és a „Repülj, fecském” c. írásában. Krúdy sok elbeszélése és regénye a családi legendákból és valóban megesett történetekből merített. Mikszáth Kálmán is megidézte alakját „Krúdy Kálmán csínytevései” c. művében.

Nagyszülők

Nagyanyja, Radics Mária 1831- ben Várpalotán született és 1922-ben Nyíregyházán hunyt el. Ő szintén az író történeteinek egyik központi alakja volt és igazi párja Krúdy nagyapjának. Habár az öreg állandó kicsapongásai miatt 25 évi házasság után elvált tőle, élete végéig bánta, hogy ott hagyta a „gróf urat”. Titkon azt remélte, hogy élete nagy szerelme, akivel 1849-ben együtt táncolt 16 évesen a komáromi várfalon, miközben 15 ezer fős osztrák hadsereg ostromolta a várat, egyszer majd visszatér hozzá. Persze lehet, hogy a táncolós történet, amint sok más családjával kapcsolatos eset, inkább csak Krúdy fantáziájának szüleménye volt.

Krúdy Gyula szülei

Nagyanyja amolyan XIX. századi ezotériás ezermester volt, az álomfejtés, tenyérjóslás, gyógyítás és kuruzslás magasiskoláját űzte, amiben egyik legértőbb és legodaadóbb hallgatója unokája volt, aki Álmoskönyvében gyakorlatilag az ő álomfejtéseit adta közre. Így már látjuk, hogy Krúdy Radics Máriától örökölte színes fantáziáját, bohémságát pedig nagyapjától, a legendás honvédtiszttől és nőcsábásztól.

Nagyszülei várpalotai élete igen nagy hatással volt a fiatal íróra. Apja is itt született 1850-ben, de hamarosan Nyíregyházára költöztek, ahová nagyanyja válása után követte fiát. Az unoka, a legifjabb Krúdy Gyula az ő meséin, történetein nőtt fel. Országos hírű íróként is gyakran megfordult Várpalotán. Műveiben megörökítette a város múlt századi világát, romantikáját, a Bakony erdeinek zúgását, a táj varázslatos hangulatát. Utolsó várpalotai útja 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején lehetett feleségével.

Ennek emlékét az Útinaplómból, A betyárok országútján és a Bakony bujdosói c. művei idézik fel.

Várpalotai vonatkozású írásai 1904-től jelentek meg. Írói fantáziával színezte ki az „Ál-Petőfi”, a Palotai álmok, az Öreg idő, Sobriék, a Vasmacska történeteit.

A táj leírását találjuk a Mákvirágok kertje, az Asszonyságok díja, az Aranykéz utcai szép napok c. műveiben.

Várpalotán utcát neveztek el róla, a városi könyvtár felvette a nevét, ahol vendégként a Krúdy Kör többször is megfordult. A Művelődési Központ mellett áll bronz szobra, Borbás Tibor alkotása.

Krúdy Gyula Ál-Petőfi  Írásából részlet

„Arra riadt fel, hogy hatalmas ordítás hangzik az emeleti lépcső felől:

– Fogják meg! Tolvaj! Elvitte az aranyórámat!

Egy háló-ruhás férfi volt a kiáltozó, aki az ágyból kiugorva, bő fehér nadrágban, mezítláb üldözött egy tarka-barka, vándorszínészkülsejü fiatalembert, akinek jellemző tulajdonsága füligérő cilinderkalapja volt. Kék, szárnyaskabát fecskefarokként lebegett a menekülő után.”

Krúdy Ál-Petőfi c. írása itt olvasható

1927-ben Balatonfüreden gyógykezeltette magát, művei között számos balatoni vonatkozású írás is olvasható, pl. Holdas est Füreden, A XIX. század vizitkártyái, stb.

És most szóljunk pár szót szüleiről is, akiknek élete nem kevésbé romantikus, mint nagyszüleié. Apja, Krúdy Gyula 1850-1900 nemesi származású dzsentri, jómódú ügyvéd, képviselő. Anyja, Csákányi Julianna, a család cselédje volt. Csak a tizedik gyermekük születése után kötöttek házasságot. Az író elsőszülöttként látta meg a napvilágot. Amikor nagyapja megtudta, hogy a 18 éves szobalányuk gyermeket vár fiától, haragjában elcsapta a háztól. Hónapokig terhesen kőművesek mellett dolgozott építkezéseken.  Az apa végül megenyhült, szobát bérelt a lány számára és ezt látván, a család is elfogadta, hogy a szolgálólányt fiúk párjaként kezeljék. Krúdy, szülei nagyon eltérő társadalmi rangjának köszönhetően jól ismerte a szegénység és gazdagság világát is, ami írói munkásságában lépten-nyomon felfedezhető. Apja józan életű ügyvéd volt, aki gyermekeit szigorban, de szeretettel nevelte. Fiát is ezen a pályán szerette volna látni. Élete végéig nem tudott beletörődni, hogy író lett belőle.

Krúdy Gyula szülei

Krúdy Gyula szülei
Krúdy Gyula fotó

Mint tudjuk, Krúdy Gyula megélte a mélység és magasság minden fokát, volt dúsgazdag és olyan szegény, amilyet kevesen láttak. Kosztolányi Dezső, A Hét c. lap 1912-es, júliusi kiadásában ezt írja Krúdyról: „…az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent lát, mint a többiek…Ez a világ, amit ő álmodik a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal, a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk előtt sóhajt el innen…”

Dióhéjban ennyit Krúdy Gyula történelemmé vált múltjáról, őseiről…

Stancsics Erzsébet írása