Karácsony éjjelén, Stancsics Erzsébet

Karácsony éjjelén

Új évezred Karácsonya
merre jársz az éjjel
kis csengődnek ezüst hangján,
szállás melegével?
.
Betlehemi csillag helyett
plakátok mutatják,
merre menjen, akiket a
melegedők várják.
.
Betlehemi Kisjézusnak
akadt barom szája,
hogy az istállóban egy kis
hőt leheljen rája.
.
Barom szájat ma már ingyen
ugyan, ki találna?
S ki tenne le kincseket a
kisded jászolára?
.
Meleg cipő, ennivaló
kinek jut e télen?
Öreganyó forintjait
számolgatja éppen!
.
Új évezred Karácsonya,
merre jársz az éjjel?
Kit áldasz meg s kire sújtasz
amúgy két balkézzel?
.
Csengős szánon nem járod be
ingyen konyhák táját…
Hová viszed közös jövőnk
nagy karácsonyfáját?

 

Szerzői jog védett

Stancsics Erzsébet:

 

Babits Mihály Stancsics Erzsébet írása

Babits Mihály Stancsics Erzsébet írása

                                 Babits Mihályról

 A XX. század egyik legnagyobb irodalmi egyénisége 1883-ban született Szekszárdon. Ady és Kosztolányi mellett Babits volt az impresszionista-szimbolikus irány legtöbbre tartott művésze. Költeményei, műfordításai, elbeszélő munkái és tanulmányai irodalomtörténeti pálya emlékezetes alkotásai. Apja törvényszéki bíró volt Szekszárdon, utóbb a királyi tábla bírája Pécsett. Anyja Kelemen Auróra egy dunántúli szolgabíró lánya.

 

Tanulmányai során magyar és latin nyelvből szerzett tanári oklevelet, amit 12 évig tanított. Vidéki tanársága idején megismerte az Alföld életét, Erdély világát. A 12 éves állami szolgálat után visszavonult az iskolától és teljesen írói hivatásának élt.

1908-tól a Nyugat egyik szerkesztője és a Baumgarten alapítvány gondnoka, jelentős hatással irányította az új nemzedék írói törekvéseit. Neve ismertté vált az olvasóközönség előtt. Az I. világháború idején nemcsak a nacionalista kritikával, hanem a hatóságokkal is meggyűlt a baja. Hazaellenességet és istenkáromlást vetettek a szemére. A Fortissimo c. verséért elkobozták a Nyugatot.

1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát, aki később Török Szophie néven neves írónő lett. Házat vettek Esztergomban, a nyári hónapokat ettől kezdve itt töltötte feleségével. Gyermekük nem született, de örökbe fogadták Ilona öccsének gyermekét, aki teherbe ejtett egy cselédlányt. A fiatalok nem tudták és nem is akarták megtartani, így a Babits házaspár sajátjaként nevelte fel. Életük felpezsdült az új jövevény érkezésétől, amikor Ildikó megszületett. A lány nagyon szoros kapcsolatot ápolt velük, éppen ezért döbbent meg, amikor kamaszként egy irodalomkönyvből tudta meg, hogy nem vér szerintiek a szülei. Ildikó soha nem tudta feldolgozni s ez a trauma mindhármuk életét örökre megváltoztatta.

De térjünk vissza Babits pályafutásához. 1929. a Baumgarten alapítvány kamatai kiosztásának első éve. Az évdíjak és segélyek kiosztásában Babits Mihályé a döntő szó. Ettől kezdve támadásokat intéznek ellene a hírlapokban és folyóiratokban. Az alapítványból irodalompolitikai tényező lett. Ezt állították róla:

Babits, a Baumgarten súlyánál fogva egy régen túlhaladott irodalomszemléletet kényszerített rá az ifjú magyar irodalomra. A mesterember, a zsenigyűlölő a magyar és emberi problémáktól elszakadt költő hallatlan békót rakott a fiatal jutalmazottakra.”

1930-ban megválasztották a Kisfaludy – ársaság tagjává. A választást elkeseredett küzdelem előzte meg. Kellemetlenségei támadtak a Nyugat szerkesztése miatt is.

1930-ban kiderült, hogy Babits gégerákban szenvedett. Műtétje után már csak írásban tudott kommunikálni a világgal. Utolsó műveiben a világháború és a saját betegsége kapcsán hangulata még az addiginál is komorabb lett, ő maga pedig teljesen elzárva élt a külvilágtól.

1940-ben kitüntették az olasz San Remo díjjal, amelyet Dante eposzának fordításával méltán kiérdemelt. A jutalmat még személyesen vette át Olaszországban. Ugyanebben az évben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. Addigi ellenségei is végre becsülni kezdték munkásságát.

Sajnos egész életére rányomta bélyegét a sokféle betegség. Gyenge alkatú gyermekként többször volt felső légúti betegsége, majd fiatal felnőtt korában reumás panaszai is lettek. Idegrendszere instabil volt. Az 1930-as évek közepétől jelentkeztek nehézlégzési problémái. A gégében lévő szűkületet az ezen a területen lévő daganat okozta. 1941-ben bekövetkezett halála után felesége, Ilona összeomlott, közös barátaik nagy része elfordult tőle. Fogadott lányukkal, Ildikóval is megromlott a viszonya, majd teljesen meg is szakadt. A lány 1956-ban Amerikába disszidált, Ilona pedig válaszul kitagadta minden örökségből. Ildikó végül egy lakókocsiban tengette életét, s annyira egyedül élt, hogy amikor meghalt, csak hetek múlva találtak rá.

Ilona még így írt versében lánya születésekor: „Mindegy már, mi volt, s mi hiába hullt, fecsegő múltam csukódj be! Van ez olyan édes, mint a szerelem…” A múlt azonban mindig kísértette és így ért véget egy család élete, amely csodálatosan szép is lehetett volna.

Költészetéről, műveiről ebben a rövid időben nincs mód beszélni, de még hozzátenném, hogy halála után összes művét Török Sophie rendezte sajtó alá és a Franklin Társaság adta ki.

Stancsics Erzsébet   2023 11 16

Krúdy Gyula családja Stancsics Erzsébet írása

Krúdy Gyula családja Stancsics Erzsébet írása

Krúdy Gyula családja

 

Krúdy Kör Küldetése

A Krúdy Gyula Irodalmi Kör évtizedek óta ápolja a nagy magyar prózaíró szellemi értékeit, ezért minden tagunk jól ismeri élettörténetét, műveit. Most azonban inkább felmenőivel foglalkoznék, amelyre mindenki kíváncsi, nemcsak saját családjában, hanem Krúdynál is. Vajon honnan örökölte tehetségét, természetét, egyéb személyes, szellemi értékeit? „Kire ütött ez a gyerek?” – tehetnénk fel a jól ismert kérdést. Lapozzuk fel hát a történelmet, és nézzünk bele, ameddig visszatekinthetünk e szokatlan, furcsa ősök élettörténetébe.

Krúdy Gyula ősei

A Krúdy család ősei Zólyomból származnak, a XVII. sz.-ban nyertek címeres nemeslevelet. A családban evangélikusok és katolikusok voltak. Ez az ág a XVIII. századtól törzsgyökeres volt Nógrádban, Szécsénykovácsiban. Az író is gyakran megfordult a faluban, nagy hatással volt rá a vadregényes táj, és nagyapja, Krúdy
Gyula, aki 1823-1901-ig élt és Nyíregyházán halt meg. Honvédtiszt volt, a komáromi vár védelmének többszörösen kitűntetett katonája.

Krúdy Gyula írások Kálmánról

Nagyapja testvére, Krúdy Kálmán 1826-1861-ig élt, szintén honvédtiszt, vörössipkás zászlóaljparancsnok, aki Világos után sem tette le a fegyvert, hanem utóvédharcokat folytatott a felvidéken. Rebellisként, a császári erőket zaklató, fosztogató zsivány életét idézte meg az író később az „Álmok hőse” és a „Repülj, fecském” c. írásában. Krúdy sok elbeszélése és regénye a családi legendákból és valóban megesett történetekből merített. Mikszáth Kálmán is megidézte alakját „Krúdy Kálmán csínytevései” c. művében.

Nagyszülők

Nagyanyja, Radics Mária 1831- ben Várpalotán született és 1922-ben Nyíregyházán hunyt el. Ő szintén az író történeteinek egyik központi alakja volt és igazi párja Krúdy nagyapjának. Habár az öreg állandó kicsapongásai miatt 25 évi házasság után elvált tőle, élete végéig bánta, hogy ott hagyta a „gróf urat”. Titkon azt remélte, hogy élete nagy szerelme, akivel 1849-ben együtt táncolt 16 évesen a komáromi várfalon, miközben 15 ezer fős osztrák hadsereg ostromolta a várat, egyszer majd visszatér hozzá. Persze lehet, hogy a táncolós történet, amint sok más családjával kapcsolatos eset, inkább csak Krúdy fantáziájának szüleménye volt.

Krúdy Gyula szülei

Nagyanyja amolyan XIX. századi ezotériás ezermester volt, az álomfejtés, tenyérjóslás, gyógyítás és kuruzslás magasiskoláját űzte, amiben egyik legértőbb és legodaadóbb hallgatója unokája volt, aki Álmoskönyvében gyakorlatilag az ő álomfejtéseit adta közre. Így már látjuk, hogy Krúdy Radics Máriától örökölte színes fantáziáját, bohémságát pedig nagyapjától, a legendás honvédtiszttől és nőcsábásztól.

Nagyszülei várpalotai élete igen nagy hatással volt a fiatal íróra. Apja is itt született 1850-ben, de hamarosan Nyíregyházára költöztek, ahová nagyanyja válása után követte fiát. Az unoka, a legifjabb Krúdy Gyula az ő meséin, történetein nőtt fel. Országos hírű íróként is gyakran megfordult Várpalotán. Műveiben megörökítette a város múlt századi világát, romantikáját, a Bakony erdeinek zúgását, a táj varázslatos hangulatát. Utolsó várpalotai útja 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején lehetett feleségével.

Ennek emlékét az Útinaplómból, A betyárok országútján és a Bakony bujdosói c. művei idézik fel.

Várpalotai vonatkozású írásai 1904-től jelentek meg. Írói fantáziával színezte ki az „Ál-Petőfi”, a Palotai álmok, az Öreg idő, Sobriék, a Vasmacska történeteit.

A táj leírását találjuk a Mákvirágok kertje, az Asszonyságok díja, az Aranykéz utcai szép napok c. műveiben.

Várpalotán utcát neveztek el róla, a városi könyvtár felvette a nevét, ahol vendégként a Krúdy Kör többször is megfordult. A Művelődési Központ mellett áll bronz szobra, Borbás Tibor alkotása.

Krúdy Gyula Ál-Petőfi  Írásából részlet

„Arra riadt fel, hogy hatalmas ordítás hangzik az emeleti lépcső felől:

– Fogják meg! Tolvaj! Elvitte az aranyórámat!

Egy háló-ruhás férfi volt a kiáltozó, aki az ágyból kiugorva, bő fehér nadrágban, mezítláb üldözött egy tarka-barka, vándorszínészkülsejü fiatalembert, akinek jellemző tulajdonsága füligérő cilinderkalapja volt. Kék, szárnyaskabát fecskefarokként lebegett a menekülő után.”

Krúdy Ál-Petőfi c. írása itt olvasható

1927-ben Balatonfüreden gyógykezeltette magát, művei között számos balatoni vonatkozású írás is olvasható, pl. Holdas est Füreden, A XIX. század vizitkártyái, stb.

És most szóljunk pár szót szüleiről is, akiknek élete nem kevésbé romantikus, mint nagyszüleié. Apja, Krúdy Gyula 1850-1900 nemesi származású dzsentri, jómódú ügyvéd, képviselő. Anyja, Csákányi Julianna, a család cselédje volt. Csak a tizedik gyermekük születése után kötöttek házasságot. Az író elsőszülöttként látta meg a napvilágot. Amikor nagyapja megtudta, hogy a 18 éves szobalányuk gyermeket vár fiától, haragjában elcsapta a háztól. Hónapokig terhesen kőművesek mellett dolgozott építkezéseken.  Az apa végül megenyhült, szobát bérelt a lány számára és ezt látván, a család is elfogadta, hogy a szolgálólányt fiúk párjaként kezeljék. Krúdy, szülei nagyon eltérő társadalmi rangjának köszönhetően jól ismerte a szegénység és gazdagság világát is, ami írói munkásságában lépten-nyomon felfedezhető. Apja józan életű ügyvéd volt, aki gyermekeit szigorban, de szeretettel nevelte. Fiát is ezen a pályán szerette volna látni. Élete végéig nem tudott beletörődni, hogy író lett belőle.

Krúdy Gyula szülei

Krúdy Gyula szülei
Krúdy Gyula fotó

Mint tudjuk, Krúdy Gyula megélte a mélység és magasság minden fokát, volt dúsgazdag és olyan szegény, amilyet kevesen láttak. Kosztolányi Dezső, A Hét c. lap 1912-es, júliusi kiadásában ezt írja Krúdyról: „…az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent lát, mint a többiek…Ez a világ, amit ő álmodik a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal, a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk előtt sóhajt el innen…”

Dióhéjban ennyit Krúdy Gyula történelemmé vált múltjáról, őseiről…

Stancsics Erzsébet írása

Simonyi Imrét olvasni Stancsics Erzsébet írása

Simonyi Imrét olvasni…

Ha megszólítanánk száz embert az utcán, hogy ismeri-e Simonyi Imrét, 99
nemet mondana. Ne csodálkozzunk, hiszen kifejezetten gyulai költőnek tartják
és inkább azon a vidéken ismerik. 1920-ban született Simonyifalván és 1994-
ben Gyulán halt meg. Néhány évet segédmunkásként dolgozott, figurásként
alkalmazták, így bejárta az ország nagy szeletét. Édesapja egy éves korában
meghalt, anyjával áttelepült Magyarországra, hogy magyar iskolába járhasson.
Felfoghatatlan szegénységben éltek.

 

Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele forrás:Simon István (költő) – Wikipédia (wikipedia.org)

Részlet :

Karácsony 1929. c. versből:

…és történt akkor Karácsony este
hogy anyám mosolyogva jött be
a fásszínből a kisfejszével
s hozzáértő mozdulatokkal
feldarabolta a fásládát
amely a korábbi időben
a halott ember katonaládája volt – az apámé
ezután a szomszéd lakótól
parazsat szerzett s oly kipirultan
gyújtott alá, miként valahaa jobb
időkben öreganyám
kire akkor még emlékeztem…
Anyám azután kézen fogva
az utcára vezetett és hosszan
bámult utána a kéményből messze szálló
füstkarikáknak
és én akkor Karácsony este
oly boldog voltam s olyan büszke
anyámra, aki a legokosabb
asszony a világon, amiért hogy
így kitalálta ezt adolgot
a fásládával…

Publikációk:

18 éves korában kezdett publikálni fővárosi és vidéki lapokban.
Rendkívül tehetséges, széles európai és hazai tájékozottságú, egyéni stílusú
költőre vallottak írásai. Ám élete folyamán örök ellenzéki maradt, aki szolidaritást vállalt a diákokkal, munkásokkal, szegényekkel, kritizálta a vezetőket, politikusokat. Megosztó természete miatt vagy gyűlölték, vagy
rajongtak verseiért. Bár mértéktartó cikkei jelentek meg az újságokban, 1956-ban ellenforradalmi tevékenységéért letartóztatták és Kistarcsára internálták. Szabadulása után hamarosan perbe fogták a szovjet hősök emlékművéről ledöntött vörös csillag miatt. Ez után tíz évet töltött segédmunkásként a fővárosban, ekkor lett tagja a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek is.

Krúdy 17 évesen
Krúdy logó

Kapcsolata Budapesttel most már kifejezetten irodalmi jellegű volt, rendszeresen publikált az

  • Élet és Irodalomban,
  • Népszabadságban,
  • Szép versek
    antológiákban, rádiós műsorai és szerzői estjei voltak, országos visszhangot
    keltő irodalmi sikereket mondhatott magáénak, filmszerepet is kapott.
  • József Attila díjat,
  • a Munka Érdemrend ezüst fokozatát,
  • Artisjus díjat,
  • Déry Tibor díjat
    kapott és a rendszerváltás után ő volt Gyula első díszpolgára.

Azt vallotta, hogy
az elhallgatás is a hazugság egyik módja, ezért nem fogja be soha a száját.
Verseiből kiderül, hogy sok más jeles költő mellett Krúdy Gyulát és
Márai Sándort tekintette szellemi elődjének, esztétikai példaképnek. Máraival
rendszeresen levelezett, Lola asszony halálakor a gyulai templomban gyászmisét mondatott. Polgári életében viszont kifejezetten Krúdy szokásait keltette életre borozgatásokban, konflissal való utazásaiban, öltözködésében.

Neki a Száz éves cukrászda volt a törzshely, ahogy Krúdynak a Kéhli.

Humanista beállítottsága miatt állandó ellenzékiség munkált benne a mindenkori elnyomókkal szemben. Úrgyűlölőnek vallotta magát, elsősorban azokkal a minden rezsimet kiszolgáló hivatalnokokkal szemben, akiket példaképe, Márai „íróasztal-proliknak” nevezett. Ezért minden politikai rendszer saját ellenségének tekintette, figyelték és megfigyelték, különösen Békés megyében, ahol nyolc ügynököt állítottak rá, akik több ezer oldalnyi jelentést írtak a veszélyesnek tartott emberről.

Költészete

Költészete indulatos, érzékeny és elszánt, fanyar és groteszk tépelődéseiben emberi
magányát is elpanaszolja. Haragja azonban a közösség sorsában gyökerezik: a
kisemberek, a „Szabó Jánosok” ügyét érzi mindenekelőtt magáénak. 14 kötete
jelent meg, melyekben féltő haraggal rázza meg a hétköznapok közönyös nyugalmát élvező emberiség lelkiismeretét.

 Egy régi óra alatt

„A kristály csöndbe óraszám
kondul a régi óramár…
– Felettem a lejárt idő
(a padon ülök) eltűnődő
árnyéka(ím, egy varjú száll)
károg(lélegzetem eláll)- mert az szállt el: a jóremény,lebegek a kétely hegyén,
ami belőlem fönnakad:
egy nyársra húzott pillanat…”

 Simonyi nem gondolta, hogy a Százéves cukrászda nemcsak törzshelye, hanem otthona is lesz. Mivel folyamatos anyagi gondokkal küzdött, a Tanács kiutalta a cukrászda udvaráról nyíló helyiséget, amit két szobás lakássá alakítottak számára. Itt élte le utolsó éveit. Halála után múzeum lett, amit a 2000-es évek elején a Krúdy Kör tagjaival meglátogattunk és koszorút helyeztünk el az emléktáblán. Láthattuk az elmaradhatatlan ballonkabátját, sétabotját, fekete kalapját a fogason és a hamutartóban az utoljára elszívott cigaretták csikkjeit. A tárlókban pedig a személyes relikviáit, levelezéseit.

Stancsics Erzsébet

Stancsics Erzsébet Zila kávéház előadás közben

És most engedjék meg, hogy szóljak Simonyi Imrével való személyes találkozásomról. 1988-ban, az addig megjelent köteteit mind elolvastam, amelyek igen nagy hatással voltak rám. Írtam neki egy levelet, amelyben tisztelettel gratuláltam a verseihez. A címét nem tudtam, a borítékra csak ennyit írtam: Simonyi Imre, Gyula és bedobtam, mint tengerbe a palackpostát. Két nap múlva megérkezett a válasz! Akkor még jól ismerték a nevét és jól működött a posta! Ettől kezdve rendszeresen leveleztünk, majd egy év múlva egy napra meghívott Gyulára. Akkor még nem tudtam, hogy súlyos beteg.

Elegáns volt, mint Krúdy, vagy Márai, ballonkabátja kigombolva, hogy látszódjék kifogástalan hófehér inge, nyakkendője és fekete zakója. Megebédeltünk az ódon Feketesas vendéglőben, majd végigsétáltunk Gyulán, ahol mindent
megmutatott, melyeket megörökített verseiben. Végül betértünk a Száz éves
cukrászdába, ahol a sarokban láthattam törzshelyét, és szinte hallani véltem a
régi beszélgetések cigarettafüstbe burkolt hangulatát is.

Stancsics Erzsébet írása

Elhangzott Zila kávéház Krúdy esték 2023 07 20

Jó veled!

Krúdy Kör    Versek

 JÓ VELED!

(Szántai Sándornak)

Jó veled lenni és várni a csendet, földről csodálni a csillagokat.

Égi világnak tükrét szemedben, mámoros fényű hajnalokat.

 

Jó veled lenni és várni az estét, bokrokra hajló  füst-szálakat, sustorgó hangját  kósza szeleknek, moccanó tollú,  halk álmokat.

 

Jó veled látni a földi csodákat, cseppjét a víznek halk ütemét, hallgatni némán egymás szívén a föld-dobogásnak tompa neszét.

 

Stancsics Erzsébet