+36 70 779 9665 Bankszámlaszám: 11703006-20030872 nyibamester@gmail.com

Betlehemi mese, Gál Mihály verse

Betlehemi mese

Hópelyhen lovagol az álom
Elterül, csendes lesz a város.
Fehér csipketakaró, kékes ragyogás,
Elcsendesül alatta a táj
Várakozás lesz úrrá s ragyogás.
Minden jótét lélek magába lát,
Ki gyertyát gyújt, ki imát zsolozsmáz.
Asztalnál meleg kalács, bor adomáz.
Hallgatja az is ki ezerszer hallotta,
Hallgatja az apró nép is kipirult arccal.
Hogy jött a csillag? Hogy jött az angyal?
Varázs lengi körül a terített asztalt.
A vén mesél, az aprónép hallgat.
Míg a mesét szövik, megjönnek a királyok.
Ablak szemét kint megtölti az álom.
Bóbiskol az apraja, a mesét sem érti.
Csendesül a szó,
Egy fácska az asztalra kerül, a gyertya fény is.

Szerzői jog védett

Gál Mihály

 

Vissza

A szeretet születése, Takács László verse

A szeretet születése

Betlehem vezérlő, fényes csillaga,
szórta az éjbe megváltó sugarát.
Őrködött fölötte az égnek angyala,
és várta azt az édes kisbabát.

Valami azon éjjel megváltozott,
pedig nem lett jobb akkor a világ,
de az a csillag valamit megmutatott,
mert áhitotta mindenki az igaz csodát.

Halkan duruzsolt ott bent a csend,
s itta mohón az ég az örömkönnyeket,
és a szalmabálák óvó melegében,
megszületett az igaz Szeretet.

A Három királyok még mirhát adott,
elbújva ott világnak óvó rejtekébe,
de már nő a fa. miből készűl a kereszt,
és a töviskoszorú a Szeretet fejére.

Az ember nevet kaptuk ím örökül,
voltunk teremtők, lettünk sorsüldözött.
Alkottunk világot, ami befogadott,
Bábel lerombolt, ódon romjai fölött.

Ezer évek fájdalmas ős távlatában,
maradt-e az emberben még annyi hit,
hogy valóra váltja, ott Betlehemben,
annak a kisdednek ábrándos álmait?

Örökkön szeretni és szeretve lenni,
és ne emeljünk másokra haraggal kezet.
Hisz az élet törvénye oly természetes,
embernek maradni mindenek felett.

Szerzői jog védett

Takács László

 

Vissza

Molnár Julianna: Az ünnep csendje c. verse

Az ünnep csendje

Az ünnep csendje, belepi a szobát.
Lebegő csillagok, villanó fények.
Érzem a tested melegét.
Odabújok hozzád.
Szemed színeiben zöld fények,
Ott már kigyúltak a gyertyák.
Zöldellő, fenyőfa- virágok.
A szívünkbe beköltözött az erdő,
Fenyők illatoznak köröttünk,
Az Ünnepi csendben.
Átölel a testem és a lelkem.
Tenger zúgása, szívem moraja,
Szerelmünk boldog pillanata.
A perc érint, remél.
A reszkető sóhaj, lelkünkhöz ér.

Szerzői jog védett

Molnár Julianna

 

Vissza

Hermann Marika: A kajla fenyőfácska

A kajla fenyőfácska
Verses mese

Egy kicsinyke fenyőfácska,
szomorkodik egymagába’
Ágas – bogas, kajla, csempe,
bizony nem kell senkinek se.

Minden fenyő sudár, formás,
csak ő az, ki oly nagyon más.
A szép fenyők kényeskednek,
Karácsonykor ékeskednek.

Szaloncukor, habkarika,
csengettyű és kisangyalka,
felkerül majd mind reájuk,
csodás lesz az új ruhájuk.

A kicsinyke fenyőfácska,
sóhajtozik egymagába
– karácsonyfa sosem leszek,
jobb is, ha világgá megyek.

Ám egy kislány őt meglátja,
örvendezve ezt kiáltja
– ez lesz a mi karácsonyfánk,
ezt vegyük meg, csak ezt csupán!

Anyu, Apu tanácstalan,
más fenyőkre mutogatnak
– nézd az formás, ez meg kajla,
nem lesz szép a karácsonyfa!

A leányka szeme könnyes,
lába toppan – nekem ez kell!
Megveszik hát a kis fácskát,
ágas-bogast, csempét, kajlát.

Hazaviszik, felállítják,
a díszeket reárakják.
Cseng-bong rajta a kis harang,
csillog-villog sok angyalhaj.

Kajla, csempe, ágas-bogas?
Nem látszik, hol szeretet van.
Ez a legszebb karácsonyfa!
– örvendezik a leányka.

Karácsonyfa fényben ragyog,
körbe veszik az angyalok.
Kívánj egyet te kis fácska
– száll egy angyal az ágára.

Mit kívántam, már megkaptam,
– mondja a kis fenyő halkan –
ám, de lenne még egy vágyam.
Halljam – bólint rá az angyal.

Legyek mindig kajla, csempe,
csak e kicsiny lány élete
legyen boldog, békés, áldott,
ez az én nagy kívánságom.

Óh, te kedves karácsonyfa,
boldog már a kicsi lányka,
Mosolyt hoztál, vidámságot,
Áldott, békés, szép karácsonyt!

Szerzői jog védett

Hermann Marika

 

Vissza

Cserna Ferenc: Karácsonyi csillagok

Karácsonyi csillagok

Ragyognak a csillagok

fenn, a magas égen,

Ragyog sok-sok szemsugár

szent karácsony éjen.

Angyalok fényes kara

dicsőíti Istent,

Kőrbe állják gyermekek

a kis Jézust itt lent.

 

Színes gyertyák terhelik

a fenyőfa ágát,

Fenyő illat járja át

otthonunk szobáját.

Énekel a kis család

apraja és nagyja,

Énekük a menybe száll,

Urunk meghallgatja.

 

Karácsonynak ünnepe

Teljen szeretetben,

Hozzon békét, örömöt

Emberi szívekben.

Áldás száll mind azokra,

Kik igaznak élnek,

Szülessenek bárhol is,

Gazdagnak, szegénynek.

 

Éjféli harangszó zúg

Sötét éjszakában,

Kisded előtt térdelünk,

Ki nyugszik jászolban.

Imát rebeg az ajkunk,

Szívünket kitárjuk,

Hit, remény és szeretet

Légy örökre nálunk.

.

Szerzői jog védett

Cserna Ferenc

 

Vissza