Temetői séta -Gyárfás Tamás teljes terjedelmű írása
SÉTA A TEMETŐBEN
Mi, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagjai 2023. június 22-én, egy verőfényes nyári délután lélekemelő és örömteli sétán vettünk részt a Fiumei-úti Sírkertben, a Krúdy Kör elnökének, Németh Nyiba Sándornak a Magyar Kultúra Lovagjának vezetésével.
A Fiumei úti sírkert több mint temető, egy különleges szeglete a világnak. Katedrális, ahová, ha belépsz, megáll körülötted az idő. Legalább olyan világhíres kultuszhely, mint a párizsi Pere-Lachaise, ahol olyan óriások nyugszanak, mint Moliere, Chopin vagy Jim Morrison a legendás Doors énekese, író és költő.
De itt van nekünk ez a csodálatos arborétum, ahol a ritka és gyönyörű fák és növénykülönlegességek árnyékában olyan óriások nyugszanak, mint Kossuth Lajos, Erkel Ferenc, a Petőfi család, Arany, Ady , József Attila, s szinte vég nélküli a sor. A gazdag növény-és állatvilágáról arborétumként is ismert temetőkert mintegy 56 hektáron terül el. Amit a sírkert történetéről tudni kell, hogy több mint százhetven évvel ezelőtt nyílt meg Pest köztemetőjeként. A XIX. század végére Magyarország legrangosabb kegyeleti helyévé vált. Itt áll Batthyányi Lajos, Deák Ferenc és Kossuth Lajos mauzóleuma.
A temető nemzeti nagyjaink mellett az 1849 óta egymást váltó történelmi korszakok lenyomatát is őrzi. Itt nyugszanak legnagyobb számban a magyar történelem és kultúra nagyjai. A síremlékek nagy része művészettörténeti érték, híres szobrászok és építészek alkotása. A temetőkertet 2016. óta a Nemzeti Örökség Intézete ápolja.
Sétánk során megálltunk (nem ebben a sorrendben) Ady Endre sírjánál, Léda asszony sírjánál. Ady és Léda kapcsolata egy ismert és páratlan történet, de ami mögötte volt…
A LÉDA –ROMÁNC
Sokféle történet kering az irodalomtörténetben, annyian és oly sokféle képen megírták e romantikus és egyben tragikus románc történetét, hogy nehéz pálcát törni az igazság mellett. Én a költőnek hiszek, amit a költő maga mesélt el. A Vér és Arany ajánlásában hangzott el :„egy asszony akarta, hogy ne legyek néma” S jóval később a Nyugat ünnepi számába írt önéletrajzában így vall:
„Elmondom mivé lettem én ez asszony által,…./ hogyan tett azzá, ami vagyok.
Asszony volt, egy hozzá jutott versem küldte, / megfogta a kezemet
s meg sem állt velem Párizsig. /Mindig ezt az asszonyt szerettem.
Szájában és szívében voltam. /S ő volt a szám s az én szívem.”
Mikor már eltemettem a trónom /S voltam a senkibbnél senkibb…..(Hiába hideg a Hold)
A Léda-zsoltárokban az életvágy szólalt meg, valódi szerelem fűzte álmai asszonyához.
Lázadás volt ez a szerelem, amit Ady nyíltan felvállalt a megbélyegzés ellenére.
Elválások és egymásra találások sorozata volt ez a szerelem. A Léda versekben nem a felhőtlen boldogság, az őszinte szerelmi érzés dominált, hanem a soha be nem teljesülés, a nyugtalan szomjazás jellemezte. A szerelmesek közt mindig ott állt a halál (ahogy Krúdy hívta, az öreg), mely gyötrelmes fájdalmat és céltalanságot sugall. 1912-ben eljött a Léda-regén vége, az ELBOCSÁTÓ SZÉPÜZENET.
A költő rádöbben, hogy nincs tovább, a szerelme már nem igaz, s úgy érzi, hogy a legtöbb nőben csak önmagát kereste. „Híven soha se szerettem”…
Kegyetlen gondolatok, sok mindent visszavett a szépségből, sokan állították, hogy semmi sem volt igaz, de ez egy hamis állítás, Adyról egész lényével ellentétes. A tény pedig tény marad, ennyi szép és igaz költői vallomást egyetlen asszony sem kapott, sem a magyar, sem a világirodalomban.
Ő lett a magyar ugar megváltó asszonya az Ady teremtette mitológiában. E versek örökké Léda-asszonyé maradtak.
S bár Csinszka mindent elvett Lédától, amit fizikai értelemben el lehetett venni, a legendához nem férhetett hozzá, s ez így is marad az idők végeztéig.
ADY TEMETÉSE
Olyan vad volt a temetés, mint amilyen Ady Endre élete is volt. Talán egy tucat tudhatta a sok ezerből, aki a Múzeum-kertben hömpölygött, hogy ki is volt Ady Endre. Neve megtöltötte az újságok hasábjait. A Köztársaság halottja,- írta róla a hírlap, el is jött mindenki, aki nem akart ellenforradalmár lenni…. Néha felmorajlott a tömeg, Arany János szobrán is lógtak, gyerekek és katonák. Nem volt rend Ady temetésén, miért is lett volna, hisz nem volt rend sehol az országban. A forradalom szele lecsapott a csendes múzeumi kertbe…..” az a láthatatlan, ismeretlen helyről indult szél, amely csak jön valahonnan, veszettül száguld, embereket és fákat csavar ki, hegyeket és birodalmakat dönt fel….és a költő, aki mindezt megjövendölte, magasan úszott a tömeg fölött”…. Azt gondolom: nagyon szép temetésed volt. Mindegy is, hisz úgy sem éltél, csak szenvedtél…. csak szomorkodtál….”Te utolsó kuruc!” Most már a szfinx hátán ülsz, már soha sem esel le”.
Krúdy Gyula (Naplómból) részlet
Utunkat folytatva, Kosztolányi, Karinthy Frigyes, és Ferenc, Faludy György Jókai Mór, Móricz Zsigmond, és Heltai Jenő (a női szívek nagy varázslójának) sírjai előtt is eltöltöttünk egy kis időt.
Elismerően bólintottunk Munkácsy Mihály panteonjánál, ennél szebb helyen nem is nyugodhatna a nemzet asztalosa és festőművésze, a romantikusan realista ábrázoló festőművész, aki missziót teljesített, aki európai és magyar polgárként vált neves festőművésszé. Munkáiban (Golgota- Trilógia) a magyar történelmi festményeken a fájdalom képi megjelenítése és átélése volt művészetének egyik legértékesebb eleme, s amellyel keresztény magyarként szerzett megbecsülést az egész művelt világ előtt.
Kicsit lemaradva a csoporttól, megálltam egy különálló szobornál, melyről egy nagyszakállú,bölcs zarándok nézett vissza rám: Halja Kend, Táncsics?….Igen, ő volt az, a nyolcvanöt évet megélt író, költő és forradalmár sírja előtt álltam. Hosszabb időt szenteltünk az óriások: Ady, Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Krúdy Gyula és József Attila sírjánál, ahol a legendák verseit szavaltuk. Babits és kortársai Adytól Juhász Gyuláig, Kosztolányitól Osváthig, Tóth Árpádtól Krúdyig. Móricztól Ignotusig csak néhányan, és még mennyien vannak az Óriások szigetén. S nagy örömünkre bolyonghattunk közöttük lelkes apró Gulliverként. A legenda, Krúdy Gyula sírjánál is elmerengtünk arról, hogy mekkora ember volt, nemcsak fizikai voltában, hanem páratlan szellemével és tudásával korának meghatározó személyisége, egy zseni volt. Élete utolsó időszakára már rányomta bélyegét a betegség és a szegénység, de az utolsó pillanatig remélt és dolgozott.
Babits és kortársai, – ez nem egy mű címe – még nem írta meg senki, de egy jelenség, akár egy lendületes szín-gazdag metafora. Babits és kortársai gondoskodtak róla, hogy így is legyen. Babits szerint „a jó előadás, a jó stílus” nemesen egyszerű és tárgyhoz mért, ahol az emberekre teendő hatásról van szó, ott minden gondolatnak helyértéke van, mint tizedes számrendszerben a jegyeknek” Ám az óriások szigetén sincs béke, ők is gyűlölnek és szeretnek, ugyan úgy, mint mi, csak ők nagyobbra nőttek. Ismerjük Babits és Szabó Lőrinc történetét, a két nagy költő barátságáról, magas hőfokú szellemi kapcsolatáról, a szakítás halálig viselt fájdalmáról. A fiatal költő számára Babits volt a követendő példa, kapcsolatukat folyamatos viták tartották életben, amely építő jellegű volt, s a tiszteleten alapult, amíg meg nem jelent életükben a NŐ. 1919 – 1920. között Babits rövid ideig szerelmi kapcsolatban élt Ady özvegyével, Csinszkával, majd elszerette Szabó Lőrincz mennyasszonyát, Tanner Ilonát, akiről egyikük sem volt hajlandó lemondani. Micsoda versek születtek e szerelmi háromszög nyomán. Babits már a kezdetekkor látta, hogy Szabó Lőrinc dacos és letér a pályáról.
A másikat méregető gyanakvó figyelem eltávolította őket egymástól, s így elveszett a lehetőség, hogy a mester –tanítvány viszony igazi barátsággá teljesedjen ki. (van a magyar irodalomtörténetben párhuzam is: Hamvas Béla és Weöres Sándor kapcsolata). Szabó Lőrincet élete végén nem csak a magány, hanem a nem rendezett viszony emléke is kísérti. Költői önéletrajzában, a TÜCSÖKZENÉBEN állít emléket a már nem élő költőóriásnak. A végkövetkeztetés: „Nincs senkim kívüled”, ami azt jelenti, hogy Babits igazi barát volt.
S egyszer csak ott álltunk a huszadik század és a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjének, József Attilának Bronzból öntött obeliszkje előtt. Erre feltehetően halála előtt írt utolsó versét, az IME HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT címűt vésték.
Örömmel tölt el, hogy a helyszínen elszavalhattam e gyönyörű verset. Ismerjük megrázó élettörténetét és halálát, hogy öngyilkosság volt e, vagy véletlen baleset, ma is megosztott, mind a közvélemény, mind a költő életét kutató szakemberek körében.
. A szemtanuk elmondása, a baleseti jegyzőkönyvek, az orvosi boncolási adatok alapján mára már tény , hogy baleset történt. József Attila egy eszméletlen korban élt és vágyott a teljes életre, ez a törekvése tragikusan reménytelen volt, ezért nem élhetett békében az emberi világgal, a társdalommal. Harcban állt Babitssal. Babits 1927-től, mint a BAUMGARTEN ALAPÍTVÁNY kurátora nagy befolyásra tett szert a magyar irodalomban . Egy végzetes félreértés kapcsán József Attila rendszeresen támadta. Sokan kritikájának rótták fel, hogy a fiatal költő miatta nem kapott életében Baumgarten- Díjat ,ami valójában egy tévedésen alapult. Babits rajongott József Attiláért, ha valaki, akkor ő tudta igazán, hogy mekkora zseni ez a fiatalember. Miután Szegedről eltanácsolta az egyetem fura ura, külföldön folytatott tanulmányai alatt( a SORBONE- n tanult), bekapcsolódott a munkásmozgalomba, hazatérve belépett a kommunisták pártjába , mely az illegalitásban radikális volt és opportunista, szembekerült velük, megrágalmazták s kizárták maguk közül, más haladó írókkal többek közt Kosztolányi Dezsővel, Várnai Zsenivel, Illyés Gyulával együtt fasisztának nevezték, ami nagyon mély sebet ejtett rajta.
*
Az, ÍME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT ( feltehetően utolsó verse, 1937 november végén írta és december 3 –án meghalt) egy gyönyörű létösszegző alkotás, a teljes reménytelenség verse.
A költő úgy érzi, hogy lehetőségei bezárultak, esélye sincs már az emberhez méltó élethez.
Betegsége elhatalmasodott rajta, nincs kiút, s a költészet sem nyújt már vigaszt számára.
Megnyugvás érződik a versből, a költő már tudja, meglelte hazáját, nincs tovább, s nem térhet ki sorsa elől, nincs rá szüksége a világnak. A Nyugat nem adja ki verseit, ő lett a „vashatos”, „a vasgyűrű”(a vasgyűrű kis értékű pénzérme volt, a háborút megjárt katonák kapták emlékül, devalválódott múzeumba való tárgyakká váltak.) A címet az utókor adta a versnek, a vers első sorát.
Így születnek a legendák, amihez ő is hozzájárult rendkívüli adottságaival és páratlan, őszinte jellemével.
Sok tévedés és esemény történt élete utolsó időszakában, ami az öngyilkosság pártiakat erősítette.
Elterjedt tévhit volt, hogy József Attila skizofréniában szenvedett és ennek következményeként követett el öngyilkosságot . Kezelő orvosa, korának ismert pszichológusa Bak József tévesen diagnosztizálta betegségét s ez aztán végigkísérte élete végéig. A hibás diagnózis És a hibás kezelés tovább súlyosbította állapotát. 1936 őszén robbanásszerűen hatalmasodott el kiújuló betegsége, pszichotikus körülmények közé került, amiben közrejátszott egy irreális és reménytelen szerelem.
A szeretett asszony (aki a betegekkel foglalkozott, s aki őt is kezelte). Anyját visszasíró lelke újra támaszt keresett, a gyermek ősi ösztönével ragaszkodott az őt kezelő asszonyhoz. Vágya nem valósulhatott meg, becsapottnak érezte magát, mert nem lehetett felnőtt társa. Démoni erővel törnek ki az ebben az időszakban írt verseiből az indulatok:
…”Kiáltozás”…..”Ki-be Ugrál”…Flórának írt szerelmes versei a magyar irodalom gyöngyszemei, beleborzong, aki ismeri e szerencsétlen szerelmi háromszög történetét Illyés Gyula, dr. Kozmutza Flóra Emília és József Attila között.
Utolsó Siestében töltött szanatóriumi kezelése során meglátogatták barátai: Kodolányi János, Szabó Lőrinc és elment Illyés Gyula is, akivel hosszú ellenségeskedés után kibékültek.
József Attila halála megrendítette az egész írói társadalmat. Flórát annyira megviselte, hogy nem is tudott részt venni a temetésén. József Attila utolsó neki írt levelét december 4-én kapta kézhez:
„…Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában, Számomra csak egy csoda lehetséges, önért meg is teszem. A többi nem rajtunk múlott…….köszönjük az almát….. Ui: Kérem vasárnap ne jöjjön!”
Kevesen tudják, hogy halála után sem lelt nyugalomra, Balatonszemesen temették el, és az elmúlt évtizedekben még ötször ásták ki, s temették újra különböző helyeken, míg végre meglelte végleges nyughelyét a Fiumei-úton e csodálatos sírkertben .
PETŐFI
„A szívem dobban, amikor ezt a nevet leírva látom…. ennek a névnek még mindig igen nagy melegség sugárzik ki minden betűjéből….Ünnepi köntöst öltök máma, és nagyon szépen óhajtanék írni” így kezdi a Petőfi című írását Krúdy Gyula 1899-ben, amikor is közeledik az a nap július 31-e, amikor eleven ember utoljára látta őt.
Petőfi Sándor (született Petrovics Sándor, Kiskőrös? Szabadszállás? ?. ? : 1823. január 01. –1848 július 31) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja. Mind születési helye, mind halálának időpontja és helye a mai napig vitatott. Nincs még egy ilyen páratlan személyisége sem a történelemnek, sem a világirodalomnak, mint ő. Több mint százötven éve szabják és varrják át a politikai érdekek, ideológiák a ráaggatott köntöst, de szívünkhöz mégis ő áll legközelebb abból a vérzivataros világból. Elkötelezettsége a haza iránt megkérdőjelezhetetlen. Lírája páratlan, csaknem nyolcszázötven gyönyörű vers mindössze nyolc év alatt, ennyi idő adatott neki. valóban ennyi adatott neki? Petőfi neve a magyarság, a hazafi, az ifjúság neve elválaszthatatlanul összefonódott. Minden versében a nemes egyszerűség és természetesség szólal meg. „ A néppel a népért, a népnek” vallja a költő. S a Költő felesége Petőfi Sándorné született Szendrei Júlia a XIX század nagyasszonya, Petőfi hites és szellemi társa, anya, forradalmár, író, költő és műfordító a női emancipáció első honi élharcosa. Jó itt lenni és leróni tiszteletünket e nagyszerű, harcos asszony előtt.
Temetőkerti sétánkat már a kora esti órákban A Petőfi család illetve Mikszáth Kálmán sírjánál fejeztük be.
Krúdy Gyulát hagytam a végére Irodalmi körünk névadóját, élettörténetét ismerjük.
- október 21. én született Nyíregyházán törvénytelen gyermekként a magyar irodalom egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb prózaírója Krúdy Gyula. Apja az ügyvéd úr 1895-ben veszi feleségül édesanyját, Csákányi Juliannát, amikor a tíz gyermek közül a legidősebb, az író már tizenhét éves. A huszadik század első évtizedeiben sorra jelennek novellás kötetei, regényei.
Sokat éjszakázik, kártyázik, lóversenyezik, házassága megromlik. 1912–ben a Szindbád ifjúsága új stílus korszak kezdete. Megjelenik a Szindbád utazásai. 1913-ban nagy siker a Vörös Postakocsi. A háború kitörésekor hazaköltözik, magányos és kiábrándult. A Royal szállóban megismerkedik Várady Gyulánéval és lányával, Zsuzsával. 1918-ban a Margitszigetre költözik. A Tanácsköztársaság idején mint a Néplap főszerkesztője aktívan részt vesz a forradalmi eseményekben, elválik feleségétől, és elveszi Várady Zsuzsát. Házasságából egy lánya születik, Zsuzsa. A forradalom bukása után hajsza indul ellene, műveit nem adják ki, anyagi helyzete megromlik. Súlyos anyagi gondjai csak nehezen és lassan konszolidálódnak. 1922.-ben öt könyvét is kiadják, 1926.-ban közel tíz éve lappangó betegsége újból ledönti, szanatóriumi kezelésre szorul, de folytatja régi életmódját. Pénztelensége egyre elviselhetetlenebbé válik. 1930-ban Baumgartner-díjat kap. Családostul Óbudára költözik, ismét rászokik az italra, éjszakázásra, újra kórházba kerül, szervi szívbaja, nehéz légzése, beteg gyomra, máj, tüdő betegségei újra előjönnek. Közben ír, jelentős művei jelennek meg.
Az ÉLET ÁLOM, a FESTETT KIRÁLY. 1933 tavaszán állapota hirtelen rosszra fordul, szíve mája, gyomra kezdi felmondani a szolgálatot, kilakoltatási végzést kap. MÁJUS 12. én hajnalban hal meg ötvenöt éves korában.
A huszadik század magyar prózájának nagyjai közül Krúdy Gyula kötődik, ha öntudatlanul is, de a legerősebben a hagyományhoz, a múlthoz. Családja és társadalmi osztálya legendáihoz, ifjúkora kimeríthetetlenül gazdag emlékeihez. Életműve páratlan bőségű. Világa: álom és valóság, múlt és jelen, költészet és látomás varázslatos keveréke. Amilyen hatalmas ember, szellemileg is olyan erős volt. Krúdy Gyula munkásságának szerves része volt újságírói tevékenysége.
A XX. század egyik legnagyobb magyar íróművésze a nagy ívű regény, a történelmi freskók mellett a kisebb terjedelmű műfajnak a hírlapi tárcának volt kiemelkedő jelentőségű mestere, (több mint kétezer írás). Színes és gazdag tartalmú cikkeinek legértékesebb csoportját azok az írások jelentették, melyek a magyar irodalomról szóltak.
E műveiben kortársairól és barátairól írt: Adyról, Bródy Sándorról, Molnár Ferencről és Gárdonyi Gézáról, de nagynevű elődeiről sem feledkezett meg. Petőfi Sándorról, Jókai Mórról, Mikszáth Kálmánról vagy Reviczky Gyuláról. Munkássága világirodalmi jelentőségű volt. Kertész Imre az első magyar irodalmi Nobel-díjas író mondta egy beszélgetésben, hogy a sors mindig igazságtalan, ha nem így lenne, akkor Krúdy Gyulának járt volna egy Nobel-díj akár életében, vagy utána posztumusz.
A huszadik század második felében a kommunista időkben Krúdy Gyulával nem igazán tudtak mit kezdeni az ideológusok. Nemesi származása, szellemisége, nagyvilági italozó életmódja nem fért bele az általuk elképzelt ideába . Írói nagyságát elismerték, de háttérbe szorították, művei nem kerültek kiadásra. Ebben a veszélyes időszakban 1982 október 25-én, ma éppen negyvenegy éve, néhány fiatal író, költő és újságíró összejöttek Óbudán, és megalakították a Krúdy Gyula Irodalmi Kört. Hősök voltak, nagy merészség kellett abban az időben irodalmi társaság alakításához, az önkény még erős volt és éberen figyelt. Célul tűzték ki, hogy a nagy magyar író Krúdy Gyula hagyományait ápolják, szorgalmazzák az író műveinek újra kiadását, csiszolják saját verseiket, írásaikat, melyeket irodalmi lapokban jelentetnek meg. A Krúdy Gyula Irodalmi Kör azóta országos és határokon túlmutató világhírre tett szert. A Krúdy Gyula Irodalmi Kör céljai változatlanok. Irodalmi alkotótáborok szervezése, más irodalmi körökkel, társaságokkal való jó kapcsolattartás, minél szélesebb körben ápolni az író emlékét, és minél több helyen ismertetni Krúdy-műveit, munkásságát.
Krúdy Gyula művei, szellemi hagyatéka világszínvonalú, része az egyetemes világirodalomnak.
A Krúdy Gyula Irodalmi Körnek van múltja, dicső múlt, ami kötelez. Van jelene, de jövőt is teremt.
Megalkuvás nélkül viszi tovább Krúdy Gyula szellemi hagyományait. Megsüvegelendő és dicséretes dolog, elismerést, megbecsülést, felkarolást érdemel itt a XXI. század elején, a harmadik évezred küszöbén.
- június 23.
Gyárfás Tamás alias Stamler Toncsi
