Krúdy Gyula családja Stancsics Erzsébet írása

Krúdy Gyula családja

Krúdy Kör Küldetése

A Krúdy Gyula Irodalmi Kör évtizedek óta ápolja a nagy magyar prózaíró szellemi értékeit, ezért minden tagunk jól ismeri élettörténetét, műveit. Most azonban inkább felmenőivel foglalkoznék, amelyre mindenki kíváncsi, nemcsak saját családjában, hanem Krúdynál is. Vajon honnan örökölte tehetségét, természetét, egyéb személyes, szellemi értékeit? „Kire ütött ez a gyerek?” – tehetnénk fel a jól ismert kérdést. Lapozzuk fel hát a történelmet, és nézzünk bele, ameddig visszatekinthetünk e szokatlan, furcsa ősök élettörténetébe.

Krúdy Gyula ősei

A Krúdy család ősei Zólyomból származnak, a XVII. sz.-ban nyertek címeres nemeslevelet. A családban evangélikusok és katolikusok voltak. Ez az ág a XVIII. századtól törzsgyökeres volt Nógrádban, Szécsénykovácsiban. Az író is gyakran megfordult a faluban, nagy hatással volt rá a vadregényes táj, és nagyapja, Krúdy
Gyula, aki 1823-1901-ig élt és Nyíregyházán halt meg. Honvédtiszt volt, a komáromi vár védelmének többszörösen kitűntetett katonája.

Krúdy Gyula írások Kálmánról

Nagyapja testvére, Krúdy Kálmán 1826-1861-ig élt, szintén honvédtiszt, vörössipkás zászlóaljparancsnok, aki Világos után sem tette le a fegyvert, hanem utóvédharcokat folytatott a felvidéken. Rebellisként, a császári erőket zaklató, fosztogató zsivány életét idézte meg az író később az „Álmok hőse” és a „Repülj, fecském” c. írásában. Krúdy sok elbeszélése és regénye a családi legendákból és valóban megesett történetekből merített. Mikszáth Kálmán is megidézte alakját „Krúdy Kálmán csínytevései” c. művében.

Mikszáth Kálmán : Krúdy Csínytevései rádiójáték

Nagyszülők

Nagyanyja, Radics Mária 1831- ben Várpalotán született és 1922-ben Nyíregyházán hunyt el. Ő szintén az író történeteinek egyik központi alakja volt és igazi párja Krúdy nagyapjának. Habár az öreg állandó kicsapongásai miatt 25 évi házasság után elvált tőle, élete végéig bánta, hogy ott hagyta a „gróf urat”. Titkon azt remélte, hogy élete nagy szerelme, akivel 1849-ben együtt táncolt 16 évesen a komáromi várfalon, miközben 15 ezer fős osztrák hadsereg ostromolta a várat, egyszer majd visszatér hozzá. Persze lehet, hogy a táncolós történet, amint sok más családjával kapcsolatos eset, inkább csak Krúdy fantáziájának szüleménye volt.

Nagyanyja amolyan XIX. századi ezotériás ezermester volt, az álomfejtés, tenyérjóslás, gyógyítás és kuruzslás magasiskoláját űzte, amiben egyik legértőbb és legodaadóbb hallgatója unokája volt, aki Álmoskönyvében gyakorlatilag az ő álomfejtéseit adta közre. Így már látjuk, hogy Krúdy Radics Máriától örökölte színes fantáziáját, bohémságát pedig nagyapjától, a legendás honvédtiszttől és nőcsábásztól.

Nagyszülei várpalotai élete igen nagy hatással volt a fiatal íróra. Apja is itt született 1850-ben, de hamarosan Nyíregyházára költöztek, ahová nagyanyja válása után követte fiát. Az unoka, a legifjabb Krúdy Gyula az ő meséin, történetein nőtt fel. Országos hírű íróként is gyakran megfordult Várpalotán. Műveiben megörökítette a város múlt századi világát, romantikáját, a Bakony erdeinek zúgását, a táj varázslatos hangulatát. Utolsó várpalotai útja 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején lehetett feleségével.

Ennek emlékét az Útinaplómból, A betyárok országútján és a Bakony bujdosói c. művei idézik fel.

Várpalotai vonatkozású írásai 1904-től jelentek meg. Írói fantáziával színezte ki az „Ál-Petőfi”, a Palotai álmok, az Öreg idő, Sobriék, a Vasmacska történeteit.

A táj leírását találjuk a Mákvirágok kertje, az Asszonyságok díja, az Aranykéz utcai szép napok c. műveiben.

Várpalotán utcát neveztek el róla, a városi könyvtár felvette a nevét, ahol vendégként a Krúdy Kör többször is megfordult. A Művelődési Központ mellett áll bronz szobra, Borbás Tibor alkotása.

Krúdy Gyula Ál-Petőfi Írásából részlet

„Arra riadt fel, hogy hatalmas ordítás hangzik az emeleti lépcső felől:

– Fogják meg! Tolvaj! Elvitte az aranyórámat!

Egy háló-ruhás férfi volt a kiáltozó, aki az ágyból kiugorva, bő fehér nadrágban, mezítláb üldözött egy tarka-barka, vándorszínészkülsejü fiatalembert, akinek jellemző tulajdonsága füligérő cilinderkalapja volt. Kék, szárnyaskabát fecskefarokként lebegett a menekülő után.”

Krúdy Ál-Petőfi c. írása itt olvasható

1927-ben Balatonfüreden gyógykezeltette magát, művei között számos balatoni vonatkozású írás is olvasható, pl. Holdas est Füreden, A XIX. század vizitkártyái, stb.

És most szóljunk pár szót szüleiről is, akiknek élete nem kevésbé romantikus, mint nagyszüleié. Apja, Krúdy Gyula 1850-1900 nemesi származású dzsentri, jómódú ügyvéd, képviselő. Anyja, Csákányi Julianna, a család cselédje volt. Csak a tizedik gyermekük születése után kötöttek házasságot. Az író elsőszülöttként látta meg a napvilágot. Amikor nagyapja megtudta, hogy a 18 éves szobalányuk gyermeket vár fiától, haragjában elcsapta a háztól. Hónapokig terhesen kőművesek mellett dolgozott építkezéseken. Az apa végül megenyhült, szobát bérelt a lány számára és ezt látván, a család is elfogadta, hogy a szolgálólányt fiúk párjaként kezeljék. Krúdy, szülei nagyon eltérő társadalmi rangjának köszönhetően jól ismerte a szegénység és gazdagság világát is, ami írói munkásságában lépten-nyomon felfedezhető. Apja józan életű ügyvéd volt, aki gyermekeit szigorban, de szeretettel nevelte. Fiát is ezen a pályán szerette volna látni. Élete végéig nem tudott beletörődni, hogy író lett belőle.

Krúdy Gyula szülei

Mint tudjuk, Krúdy Gyula megélte a mélység és magasság minden fokát, volt dúsgazdag és olyan szegény, amilyet kevesen láttak. Kosztolányi Dezső, A Hét c. lap 1912-es, júliusi kiadásában ezt írja Krúdyról: „…az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent lát, mint a többiek…Ez a világ, amit ő álmodik a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal, a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk előtt sóhajt el innen…”

Dióhéjban ennyit Krúdy Gyula történelemmé vált múltjáról, őseiről…

Stancsics Erzsébet írása

Petőfi Antológia

PETÖFI NYOMÁBAN „Krúdys hittel”

Az őskövület Petőfit, a világirodalom öt legnagyobb költője között tartják
számon.

Az irodalomtörténészek szerint, Petőfi minimum 4 helyen született, több mint 6
helyen halt meg.

Ötvennégy nyelvre fordították műveit, kétszáz településen járt, száz helyen
írt verseket. Petőfi lépteibe süpped a lét

Kétszáz szerelmes verse látott napvilágot, ebből száz vers Szendrey Júliához íródott.

Júlia nemcsak feleség, egy írógéniusz volt. Szenvedélyes szerelmük megölelte a forrongó világot. A nehéz sorsú forradalmár mélyen szántó megfogalmazásai lényeglátók. A lázadó költő megváltoztatta a magyar irodalom jellegét. Egyedi írásai új értelmezést nyertek a költészet palettáján.

Székely Gábor és Németh NYIBA Sándor Balázspusztán a táborban

Székely Gábor Petőfi-kutató, Krúdy-Aranyérmes, a Magyar Kultúra Lovagja, író, költő ötlete alapján valósult meg az antológia. Az alkotók esszéket, verseket írtak a költőről, festmények és grafikák is helyet kaptak az antológiában.

A Petőfi Irodalmi Múzeum után, a legnagyobb
magángyűjteménnyel Székely Gábor rendelkezik, Magyarország büszkesége. Az emlékmúzeum a Kunszentmiklósi Helytörténeti Gyűjteményben található. Gábor a kiadvány
teljeskörű finanszírozását vállalta. Az érdeklődő olvasók számára kuriózum az antológia. Az örökkévalóság misztikumában lebeg Petőfi titokzatos rejtélye. Az időtlenség sziklájába véste a magyarság hitvallását, az idő szava hozzánk szól.

Németh Nyiba Sándor
A Magyar Kultúra Lovagja
Krúdy Kör elnöke (2023)

A bajusz Arany János verse

A bajusz

Volt egy falu – nem tudom, hol,
Abba’ lakott – mondjam-é, ki?
Se bajusza,
Se szakálla,
Egy szőrszála
Sem volt néki;

Annálfogva helységében
Nem is hítták egyéb néven:
Kopasz-szájú Szűcs György bátya;
E volt az ő titulája.
No mert (közbe legyen mondva)
Azt az egyet meg kell adni,
Hogy a Szűcs György falujában

Könnyű volt eligazodni:
Mivel ottan minden ember
Névhez jutott olcsó szerrel
Azon felűl, mit az apja
Adott neki, meg a papja.
Nem tudom, ha más vidéken
Megvan-é e szép szokás,
Nem tudom; de nagy kár lenne,
Ha divatból úgy kimenne,
Mint például – hogy többet ne
Mondjak… a káromkodás!

Egyébiránt Szűcs György gazda
Semmit is el nem mulaszta,
Hogy bajuszát megnövelje,
Meglévén… a puszta helye. –

Kente, fente ő azt írral,
Kígyóhájjal, medvezsírral,
Ebkaporral, kutyatéjjel;
Meg is nőtt az minden éjjel
– Tudniillik: álmában;
S ha fölébredt, mennyi kéjjel
Tapogatta… hiában!

Ami pedig Szűcs György gazdát
Máskülönben illeti:
Nem bolond ember volt ám ő:
Ládájába’ pénz, egy bögre,
Azonkívül juha, ökre
És – szamara volt neki.

Sőt az is szent, hogy már régen
Ott ülne a birószéken,
Hasa, hája, kéknadrága…
Minden kész e méltóságra:
De mit ér, ha nincs bajusz!
Ily anyám-asszonyos képpel
Sosem választá a nép el;
Szavazott rá tíz, vagy húsz.

Oh ti, kiket a természet
Bajusz-áldással tetézett,
Ti nem is gondolhatjátok,
A csupasz száj mily nagy átok!
Ti, midőn a szúrós serte

Sima állotok kiverte,
Minden szentet sorra szedtek
S a beretvától sziszegtek!
Ti, ha egyszer, hébe-korba’
Beleér levesbe, borba

Szegény ártatlan bajusz; vagy
Télen át rá jégcsap, zúz fagy:
Már az olyan nagy sor nektek!
Már ollót mit emlegettek,

Nem tudván, e szőr mily drága,
Becsesebb a drága gyöngynél:
E hiányzott csak Szűcs Györgynél,
S lám! hiányzott boldogsága.
Mily irígyen nézte másnak,

A legutolsó kapásnak,
Hogy mohos a szája-széle:
Bezzeg, cserélt volna véle!
De mi haszna! mindhiába!
Nincs orvosság patikába,
Széles mezőn, drága kertben,

Vagy más helyen,
Ami neki szőrt neveljen!
S már a bajszot úgy gyülölte,
Hogy legott a méreg ölte,
Látva, hogy nő más embernek,

Vagy korommal fest a gyermek
Sőt csupán ezér’ a macskát
Sem tűrhette udvarában, –
S bajuszt kapván áldott nője,
Elkergette, vén korában.

Történt, hogy oláhcigányok,
(Tudvalevő nagy zsiványok)
Kóborlának a vidéken,
S megszálltak a faluvégen.
Nosza mindjár’ sátort ütnek,
Tüzet rakva, főznek, sütnek
Abból, amit valahonnan
Más faluból idehoztak,
Minthogy onnan
Éhen-szomjan
Búcsu nélkül eltávoztak.

Meghíják a rokonságot,
A helybeli cigányságot,
És ezeket tőrül hegyre
Kivallatják mindenképpen:
Mi van? hogy’ van a helységben?
S a hallottat szedik begyre.

Épen mint a jó vezér,
Ha az ellenséghez ér,
Minden bokrot és fatörzsöt,
Minden zegzugat kikémel;

Lassan mozdul seregével,
Küld vigyázót, előörsöt,
Puhatolja, merre gyengébb,
Hol erősebb az ellenség;
Nem siet, de csupa szemfül,

S mikor aztán ütközetre
Megy a dolog: gyors a tettre,
Veri a vasat, míg meg nem hűl.
Nemkülönben a bölcs vajda

Haditervet kohol mindjárt:
Nincsen egy ház, nincs egy pajta,
Hogy ne tudná csinyja-binját:
Hol lakik dús özvegy asszony,
Kit jó móddal megkopasszon?

Melyik háznál van eladó
Sári, Panni, Zsuzsi, Kató,
Ki legény után bolondul?
Mert az a jövendölést

Megfizeti ám bolondul!
Kinek esett holmi kára
S van szüksége prófétára,
Hogy nyomába ne jöhessen,

Sőt, ami több, ráfizessen?
Ki szeretne gazdagodni,
Könnyű módon pénzhez jutni:
Ásni onnan, hova nem tett,
Vagy, ha tett is,
A letett kincs
Időközben elszelentett?
Mindez a vén vajda gondja,
Ki nem adná egy vak lóért,
Hogy a magyar kész bolondja.

Nem kerülte ki figyelmét
Szűcs György uram nyavalyája,
Gondolván, hogy ő kigyelmét
Egy kissé megberetválja.
Nem kell ahhoz néki szappan,

Anélkül is mester abban:
Szőrmentibe, vagy visszára
Beretválni nincsen párja.
Kivált most, hogy az idő
S alkalom oly kedvező;
Ripeg-ropog
A sarló-fog,
Munkától ég a mező;
Nincsen otthon
Csak az asszony,
Hogy megfőzzön,
Vagy dagasszon;
Vagy ha néhol egy beteg
Szalmaágyon fentereg;
Vagy a seprű, házőrzőnek
Felállítva küszöbre;
De ha Isten meg nem őrzi,
Ott lehet az örökre.

Egyedül van Szűcs György gazda,
Egy lélek sincs udvarában:
Hát im! a furfangos vajda
Beköszön a pitvarában.
„Ejnye gazduram, a kőbe!
Mi dolog az, hogy kigyelmed
Bajuszát levágja tőbe?
Magyar ember-é kigyelmed?”
Milyen szemmel nézett rája
Szűcs György gazda, képzelhetni:
A vasvillát sem lehetne
Mérgesebben odavetni;
De a cigány győzte szóval,
Hízelgővel, úsztatóval:
Míg György el nem panaszolta,
Hogy’ áll a dolog mivolta.

„Szent Pilátus! minő szégyen!
Hát miér’ nem mondta régen
Sohasem volt? nem is termett?
Hát miért nem mondta kelmed?
Nagy bajusza volna régen:
Hisz ez az én mesterségem!„

Megörűle György a szónak,
Hogy bajusza lesz maholnap,
S mintha nőne a szép sörte,
Már a helyét is pödörte.
Sonka, sódar,
Füstös oldal,
Liszt, szalonna,
Főzelék,
Van elég;
Ráadásul jó ozsonna,
S valamit a vajda kére,
Megalkudva, megigérve.
Nosza tüzet rak legottan,
Lobog a láng, bőg a katlan,
Száll a szikra, fojt a füst,
Fő a fürdő; forr az üst,
Benne mindenféle gyimgyom,
Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy
Ami úton, útfelen
Elhányódik, vagy terem.
E bűbájos fürdőlében
Nő meg a György bajsza szépen;
S ha hibáznék egy kicsi:
A babona ráviszi.

Kész immár a bornyomó kád:
Szűcs György jó remény fejébe,
Nyakig ül a szennyes lébe,
Istennek ajánlva dolgát.
A cigány sereg azonban
Beszivárog alattomban;
Jön elébb egy, aztán kettő,
Mintha csak úgy történetből:
Szerencsére a vajdának
Épen jó, hogy bebotlának!
Egy tüzet rak, más vizet mer,
Másik fát hoz… kell az ember;
Úgy szaladnak! úgy segítnek!
Dolgot ád a vajda mindnek.

Hogy pedig a hasznos pára
Szűcs uram fejét megjárja:
Elővesznek egy nagy ponyvát
És a fürdőkádra vonják;
S a kád mellett körbe-körbe
Tánc kezdődik, fürge, pörge;
Kalapácstól dong a donga;
„Tiktak, tiktak” foly a munka,
S egy büvös dal
Ümmög halkal:
„Bajusza lesz Szűcs Györgynek,
Igen biz a, szegénynek.”
S míg a ponyvát sietősen
Jó erősen
Apró szeggel odaszegzi,
A cigányhad ujra kezdi:
„Bajusza van Szűcs Györgynek,
Ne irígyeld szegénynek!”

Ezalatt a pénzes bögre
Búcsujárni ment örökre,
Követé a füstös oldal,
A szalonna, meg a sódar,
Az ágynémü, fehérnémü,
A vasféle, meg a rézmű.
Szóval, ami könnyen mozdult,
Lába kelvén, mind elpusztult,
Mert a gazda – „tiktak, tiktak” –
Nem hallá, hogy zárat nyitnak.

Meddig űle György a kádban
Lepedővel leszögezve,
Nincs megírva krónikámban.
Csak annyi van följegyezve,
Hogy mihelyt abból kilépe,
Tükröt vévén a kezébe,
Hogy bajuszát felsodorja:
Nem tehette, mert nincsen mit!
Mert bajusza nem nőtt semmit,
De igen a füle s orra!

(1854)

Arany János

Madách Imre születése Krúdy Gyula tollából

MA SZÁZ ÉVE • A Madách-centenárium

Krúdy Gyula írása ami 1923-ban jelent meg.

Krúdy Kör 2023 10 19-én emlékezett meg

Madách Imre születésének 200 éves évfordulójáról a Zila kávéházban.

2023-ban a cím így aktuális :

Ma kétszáz éve: A Madách -bicentenárium

Madách Kúria

„Az 1823. év január havának 21. napján beköszöntött az áldás Madách Imre uramnak, az idősebbiknek, alsósztregovai ősi kúriájába. Megszületett a családnak harmadik gyermeke, a két nagyobbik leány után az első fiú, Imre. Nincs róla sem írott, sem szóbeli hagyomány, hogy a régi idők szokása szerint megfigyelte-e valaki a csillagok állását, mikor ez a gyermek a világra jött. Ha nem vizsgálta is az égboltozatot azon a napon senki, mi, a késő utódok tudjuk, hogy a csillagok állása kedvező volt azon a napon.”

Irodalmi Csillagok

„Itt is, ott is fényes csillagok voltak kelőben a magyar égboltozaton, egyik-másik már kezdette hinteni fényét, melyből ragyogó világosság lesz valamikor, s néhány letűnő csillag is pompázott az ég alján. Petőfi csillaga huszonegy nappal azelőtt tűnt fel a kiskőrösi zsúpfödeles házikó zsalugáteres, homályos szobájában. Arany János hatéves fejjel már a szalontai iskolába járt, példájára gyermekpajtásainak, mert hiszen írni, olvasni már megtanította két esztendővel azelőtt a bogárhátú kis kunyhójukban hajlott korú édesapja. De mit tudhattak erről a nógrádi úrilakban? Ott legfeljebb a nagy politika eseményeit kísérhette figyelemmel a sztregovai földesúr: Európa koronás főinek és minisztereinek kongresszusait, melyeket Metternich herceg, I. Ferenc császárnak mindenható kancellárja hívott össze Aachenbe, Bécsbe, Veronába, hogy elfojtsa segítségükkel azt a forradalmi szellemet, amelynek oly nagy ellensége volt.”

Politikusok

„Magyarországnak hosszabb idő óta alig voltak izgatóbb eseményei: ott a cenzúra meg a titkosrendőrség, ha lehet, még tökéletesebb munkát végzett, mint akár Ausztriában. A közélet megmozdulását sem igen vehették még észre a Nógrád megyei kastélyban, másutt is alig. Széchenyi István, a Hessen-Homburg-ezred daliás huszártisztje akkoriban tért vissza olaszföldi útjáról, ahol nagyon sokat látott és tanult, s elszoruló szívvel tette meg az összehasonlítást aközött, ami ott tűnt a szemébe és aközött, amit itthon talált. Érezte, hogy nemzete mennyire hátramaradt a szellemi és az anyagi munka terén. Kossuth Lajos huszonegy éves ifjú ember volt még, és Sárospatakon tanulta a jogot, a húszéves Deák Ferenc Győrött jogászkodott, és vármegyéjének szolgálatára készült.”

Madách Imre

Irodalom

„Az irodalmat vajon méltatták-e figyelemre Alsósztregován? Semmi kétség. Hiszen jobbára a kúriák lakóinak dolgoztak még akkor íróink. Abban az esztendőben, mikor a Madáchok vagyonának fiúörököse megszületett, Kazinczy félig a múlté volt már, s kiejtette kezéből a vezető szerepet, mely lassan-lassan Kisfaludy Károly és a pesti írók kezébe ment át. Kölcsey akkoriban hagyott fel szigorú bírálataival, melyek igaztalanul támadták Csokonai érdemét, s vérig sértették Berzsenyit, ki most kedveszegetten s mogorván húzódott vissza az emberektől Niklán, s jó ideje nem hallatta fenséges dalait. Vörösmarty életének huszonharmadik esztendejét volt betöltendő, s még nem pezsdítette fel a nemzeti érzést Zalán futásával, de már dolgozott rajta. Katona József már megírta Bánk bán-t, mely megjelent, de nem kellett senkinek. Méltatlankodásában és indulatában éppen most írja a Tudományos Gyűjteménynek értekezését, melynek ezt adja címül: „Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?”

Új csillag

„A csillagok ily csoportosulásban köszöntötték az alsósztregovai kisdedet. Holnap lesz száz esztendeje. ? száz év alatt kétszer emelkedett fel és kétszer bukott el a nemzet. De mikor most, a hegy magasáról újból letaszítva, keservében felveti szemét az égre, ott látja ragyogni azokat a csillagokat. És látja, hogy a számuk megnőtt eggyel: Madách Imre csillagával.”

Alsósztergovai Madách Kúria napjainkban

Madách Ember tragédiája

„Hatvankét esztendeje múlt, hogy elvitte Madách Arany Jánoshoz Az ember tragédiájá-nak kéziratát. S a nagy költő boldogan írta neki nemsokára: „Győztünk, barátom!” Tompának pedig: hogy Madách műve hatalmas gondolatokkal teljes mű, s hogy írója az első tehetség Petőfi óta, ki egészen önálló irányt mutat. És ekkor ragyogott fel teljes fényében az a tündöklő csillag, mely Alsósztregován tört fel az égre éppen száz esztendővel ezelőtt.”

(1923) Krúdy Gyula

Nálam járt az Isten Horváth Edit verse

Nálam járt az Isten

Tegnap este imára kulcsolt kézzel,

Arra vágytam, jöjjön hozzám az Isten.

Kis idő múlva megláttam egy padon,

Integetett felém, magához hívott.

Vidám volt a szeme, ahogy rám nézett,

Leültem mellé, s átölelt kedvesen.

Éreztem akkor, történik valami,

Szemében egy könnycsepp múltat közvetít.

Láttam, amikor boldog ifjúságom

Elöntötte az ego nagyravágyón.

Félrelökve addigi szerénységem,

Húzott magával befelé a mélybe.

Nem vettem észre, ahogy figyelmeztet,

Pedig jelei égtek ereimben.

Az ego duruzsolt minden helyzetben,

Úgy hittem, Isten fellegekbe emelt.

De hirtelen a pokolban ébredtem,

Kacagott a gonosz, túljárt eszemen.

Jégszívemre égő lávát zúdított,

Az istened most nem ment meg! – ordított…

Haláltusám vívtam, könyörgőn kértem,

Istenem ne hagyj el, ments meg ez egyszer.

Eszembe jutottak régi imáim,

mikor boldog hit repített sokáig.

Láttam, hogy véres sebeim simítja,

Patakzó könnyem mosollyal szárítja.

Vállára vett, most én voltam keresztje,

Elhagytalak én, szégyentől hebegtem.

Tudod, hogy bennem van szerető lelked,

Nem hagyom, -mondta- hogy egyedül szenvedj.

Eltévedtél, de hiányoztam, tudom,

Rezgésünk mától újra együtt ragyog.

Reggeli halvány sugár lágyan dereng,

Izzadságban úszik erőtlen testem.

Fény csík suhanása, lassan eszmélek,

Már tudom, éjjel nálam járt az Isten.

(én/H.E.)

Szerzői jog védett

Horváth Edit

verse

Krúdy Takács László verse

Krúdy
( Egy képzeletbeli este Krúdyval )

Itt ülök az asztalodnál
köztünk közel 100 év
csak úgy elszaladt
Kint az égi neszben
már az éj selyme simogat,
és selymes szénahegyekről
álmodnak odakint a lovak.
A borospohár az asztalon
szomjasan magába roskadott
Mesét hallgatna ő is legott,
olyan igazi búsmagyart
amibe belefacsarodik
az a keserű szív,
Mert a magyar mindig kesereg
de a szíve az hatalmas.
Az égig ér vagy azon is túl.

Borgőz párába csuklik
az este és elmédben
új mesék vajúdnak.
A hajnal már az ablakon kopog
az arcokon a bőr is aszott
és a könnyű nők ölében
régi édes pillanatok.
Mesélj öreg te jó magyar
Szindbádról vagy könnyű nőkről
vagy az elcseszett világról
hisz azt oly jól ismered.
Egyedül maradtál te is bölcs öreg,
és már rég nem koptatod
az óbudai macskaköveket
De ők még őrzik az emlékedet.

Önnön valóságodban éltél
néha kicsit elveszetten.
De csak reménylenéd hogy
figyelt rád odafent az Isten.
És megrekedtél valahol
az időnek ezen a szegletén.
De csak a test megy el
A gondolat örökkön él.
Az utókor vajon felejt
vagy emlékezik
és méltó helyére kerül
a megérdemelt pillanat?
Hisz oly ritkán születnek
igaz elmék a Nap alatt.
De hidd el, lesz kik nem felejtenek
emléked örökkön megmarad
azt a jó Isten áldja meg.

Szerzői jog védett

Takács László

verse

Kanizsa József írása Szőke Miklós Árpádról

Szőke Miklós Árpád irodalmi élete,

a Krúdy Kör első elnöke

Kanizsa József tollából

Szőke Miklós Árpád élete:

Kistarcsán született 1928. július 7-én. Óbudára, 1979.december 15-én költözött és 1997-ig élt a Vöröskereszt utca 14 számú házban, majd haláláig Rákoshegyen, Szabadság út 52/b-ben.

Versei már ifjúkorában megjelentek, majd a ’70-es évektől folytatólagosan jelentek meg különböző napi, heti és havi lapokban.

Krúdy

Szőke Miklós Árpád verse

Voltál napjaid víg szellemhajósa, modern Charon, ki átvitte hajód. Bátran eveztél a Léthe vízében, Szindbád nevével elfeledted valód.

Olvasom

Több körnek volt tagja, mégis 1982. október 25-én több író, költő társával, Óbudán, a Zichy Kastélyban, mint ötletadó alapító tag megalakították az Óbudán élt, s itt elhunyt nagy magyar író nevét fölvéve: a Krúdy Gyula Irodalmi Kört.

Krúdy Kör alapítótagjai:

Így a Körnek alapítója volt az akkor már befutott író Kende Sándor, Hunyadi István költő, Bíró András költő, Tóbiás Áron Krúdy kutató, irodalomtörténész, Köves István újságíró, költő, akik már akkor az Írószövetség tagjai voltak. 1983-ban szorgalmazására megjelentették a Tiszteletkör című antológiát, amelynek címlapján régi óbudai utca részlet látható. A kör elnöke lett Szőke Miklós Árpád, s e tisztséget 1991-ig töltötte be, majd tiszteletbeli elnökként segítette a kör munkáját, főleg a fiatal írók, költők műveit csiszolta, segítette pályájuk elindításában.

Bölcs tanácsaival a kör munkája tartalmasabb lett és még életképesebbé vált.

Irodalmi munkássága:

1992-től főleg a tudományos munkákba ásta be magát, s ezeknek köszönhető, hogy megszülettek az alábbi maradandó értékű tudományos, világ történelmi és fantasztikus irodalmi könyvek:

Szőke Miklós Árpád könyvei:

A Nagy Piramis rejtélye (1992 és 1998-as kiadásban), majd Atlantisz árnya kísért (mint Nicolaus Blond álnév alatt 1999-ben, és Szőke Miklós Árpád eredetinév alatt 2000-ben), és a Sziriusz gyermekei c. fantasztikus regénye jelent meg 2001-ben. Halála előtt írt „A szárnyas Nap fiai” című tudományos- fantasztikus regénye már nem jelenhetett meg, az még kiadatásra vár. Könyveit a közismert nagy kiadó, az ALEXANDRA Kiadó jelentette meg, keménykötésben.Számtalan antológiában is megjelentek írásai.

írásai. Írásaiban a Föld embere, s a múlt és a jövő került előtérbe. A közvetlen emberi magatartása az Óbudaiságát, szűkebb környezetét juttatta előtérbe, kifejezésre, s az
ottani emberek jobb sorsáért cselekedett, s ezt írásaiban, főleg verseiben is kifejezte. Krúdy, mint nagy elődöt nagyon felmagasztalva tisztelte, s a tudományos-fantasztikus regényivel is ezt bizonyította be. 2002. október 23-án igazi, tudományos kutató írót veszítettünk el az ő nagyszerű emberi, írói személyiségével. Az utókor, a hátrahagyott tudományos művekkel gazdagabb lehet, jó segédanyagok az egyetemisták, a tudományos kutatóintézetek számára.

Krúdy Kör

Krúdy Kör

Szőke Miklós Árpád, még élt, amikor általam, a közerműködésemmel 1991-ben a Kéhli Vendélőbe tettük át a székhelyünket, köszönhető volt Cecei-Hotváth Tibornak, „a korcsmáros-költőnek” az akkori tulajdonosnak, hogy befogadott bennünket.

Köszönöm, hogy a fia, Cecei-Horváth Gergely, az egyik tulajdonos -másik fia ifj. Cecei-Horváth Tibor és Cecei-Horváth Eszter-akik most viszik tovább a vendéglő üzelmeltetését, nekik is megköszönöm ezt az áldozatkész munkát, hogy e nagy multú, 41 éves Krúdy Gyula Irodalmi Körnek továbbra is biztosítanak helyiséget az összejövetelekre.

Ezzel a lehetőséggel is Krúdy Gyula hírnevét, a világirodalom számára szellemiségét őrizzük meg e nagyon változó háborgó világban.

Kérem a jelenlevő vezetőségi tagokat, Körmendiné Marikát, Stancsics Erébetet, Keskeny Farkas Anikót, Szénási Sándort, hogy krúdys hittel vigyék tovább a kör irodalmi szellemiségét, és kérem a régi tagokat is, Dr. Györgypál Katalint, Lengyel Gézát, a Soporonból eljött Dr. Hajdú Endre írót, hogy támogassák a kör vezetőit e nemes feladtaban.

Köszönet

Köszönöm, hogy itt lehettem, köszönöm a meghívást, és igyekszem a jövőben is Krúdy szellimiségének megfelelően segíteni a Kört, hogy ez az irodalmi tevékenység országvilágban hírdesse a MAGYAR IRODALOM elismerését, örökérvényűségét. Isten legyen veletek, további sok sikert kívánok őszinte krúdys hittel,megbescsülő tisztelettel, igaz zalai, zajki szívvel, az 56 kötetes, 33-om évig volt Krúdy Kör titkára:

Kanizsa József, Örökös Tiszteletbeli Ex-titkár, többszörös Krúdy-érmes, Kőbánya Díszpolgára, Óbud-Kultúrájért kitüntett

Óbuda, Kéhli Vendéglő, Krúdy-emlékest, koszorúzás, 2023. október 12.

Cikket szerkesztette és fotók: M.Nyulász Kriszta

Koszorúzás Krúdy születésének 145 évfordulóján

Dabik-Krúdy 2023 10 02

Your content goes here. Edit or remove this text inline or in the module Content settings. You can also style every aspect of this content in the module Design settings and even apply custom CSS to this text in the module Advanced settings.

Szüret Takács László verse

Szüret

Bacchus vigasztalan hosszú volt ez a nyár
De a tőkék közt hamar új vigaszt talál
Érett gyümölcse a közeledő ősznek
A szőlőskertek vígságot szüretelnek

A csúf világ gondját jó lenne feledni
A bronz színű őszben jobb életre lelni
Vígságtól hangosak ősi szőlőskertek
Nektárban fürdenek az aranyló szemek

Őszi szellő lányok szét fújják a csendet
Kacagó legények lányokat ölelnek
Hordók a pincékben még üresen kongnak
A szomjas poharak szerelemre várnak

Szorgos kezekben pihen az emlékezet
Dűlőutak mentén több ezer feszület
Csorog a must még csak édes fura nedű
De borrá nemesül ez aranyló színű

Ősznek szeretője mámor búfelejtő
Vígságot lelt benned ember az esendő
Rászolgált már rég a gondtalan örömre
Szomjas poharakba vígságát meglelte

Szerzői jog védett

Takács László
Krúdy bronzérmes költő

Mire virradna Szabó Márta verse

Mire virradna

Szerelmes levelem, írom a Mátkámnak,
Édes, piros ajkú csoda szép leánynak,
Kit teremtett nekem a mennybéli Úristen,
Áldását adta, hogy boldog legyek vele.

De most még, mily nagyon szenvedek kesergőn,
Látom kedves arcát, s nézek merengőn,
Poharamban borom oltsa el bánatom,
Mert nála nélkül én, élni már nem tudok.

Ha egy a perc az is sok, nemhogy még kettő,
S hol van még hátra az a tizenkettő?
– "Jöjjön csapos Uram!"- „Hozzon még egy kancsót,
szőlőtermésétől feledhessem most őt!”

De mire virradna, ébresszen fel rögvest,
Tündérrózsámat ölembe veszem reggel!
Csókolom, ölelem, szívemhez szorítom,
Áldja meg az Isten, áldjon meg Galambom!

Áldja meg a jó bort, mind a szőlőmívest,
Ki dolgozik napest, sosem pihenne meg.
Áldja meg népemet, a hunyadi várat,
Azon katonákat, kik hazámért szolgáltak.

Megpihenek immár, sok volt a teendő,
Hosszú, fáradságos volt ez az esztendő,
De ma végre itthon, babám karjai közt,
Neked én Istenem, csak neked köszönöm.

Szerzői jog védett

Szabó Márta
Krúdy diszokleveles költő

BOLDOGSÁG SZELLŐJE Keskeny-Farkas Anikó verse

BOLDOGSÁG SZELLŐJE

Vágyom a csókod, a puha, ízes csodát.
A szőlőfürtös lugasban forr a kéjláz.
Szemedben csillan a nyugvó nap sugara.
Szívemben feldobog a megélt pillanat.

Kezemben a hordóból mert Isteni nedv.
Iszom a természet áldását, rabul ejt.
Képzelem, hogy hozzámérsz s hűen esdekelsz.
Szeretlek! Kimondtat a szót térdre esve.

Vérvörös, ízes boromat kortyolgatom.
Számban a szerelmes szép lelked belém folyt.
A Mindenható Teremtőre felnézek.
Boldogság szellője megsimít, átölelsz.

Ábrándból valóság lépett a szívembe.
Áldom e csodás mámoros napot veled.
A csillagok már lesik a földi létet.
Hozzád bújok s szól a tücsök hegedűje.

Szerzői jog védett

Keskeny Farkas Anikó

Krúdy Aranyérmes költő

SZÜRET A GELLÉRTHEGY LEJTŐIN Németh NYIBA Sándor verse

SZÜRET A GELLÉRTHEGY LEJTŐIN

(1850)

Kelenhegyi, Kemenes út megvénült kövein.
Letétbe tették a régmúlt hagyaték regéit.
Körbe tekintenek a Vince szobor szemei.
Féltve őrzi a magyar táj a lankák kincseit.

Nap érlelte nedűt facsarnak öszvér őseink.
A tépett mondák eredetisége Istent hív.
Az emberek imáit köszönti a magyar hit.
A budai dűlőkről a vén idő lemászik.

Duna hömpölygő sodrása a mélyben elvonul.
Bólint az idő, letűnik, elfolyik szomorún.
A borkóstolás közben jövőt látva koccintunk.
A pohár csengése körbejárja a vad álmunk.

Megvédjük a magyar földet, áldjuk a véneket.
Keresztet vetünk a Hun, Avar tudás népére.
A magyar igazságtudat hevében esküszünk.
A jövő kövére letesszük átkos fegyverünk.

Krúdy legendája leül a mozgó árnyakra.
A Tabánban sétál az Aranykakas utcában.
Bort kortyol az író óriás, koccint a mával.
Elcsendesül az ember, a mély pince zugában.

Szerzői jog védett

Németh NYIBA Sándor
író, költő
Csepel Örökség-díjas
a Magyar Kultúra Lovagja

Vendégségben az AMKA-nál 2023 09 28

Vendégségben az AMKÁ-nál

2023 09 28 Vajdahunyad várban

Vajdahunyad vár

Alpári Gyula által tervzett egyedülálló műemlék épülete ad otthont az AMKA 30-adik kiállításának.

E patinás épülete Budapestnek 1896-os milleniumi ünnepségre épült. Különlegessége, az a cél, hogy egy épületben bemutatható legyen Magyarország, Európa 1000 éves építészeti története. Ezért Alpári a tervezéskor beemelte magyarországi jellegzetes épületek részleteit.

pl.: Jáki templom kapuját, Gödöllői kastély részleteit,

A vár legjellegzetesebb részei az erdélyi Vajdahunyad várra emlékeztetnek innen kapta a nevét is.

Többet akarok tudni a várról

Patinás épület konferancia terme várta a megnyitóra érkező művészeket, vendégeket.

Megnyitó a Krúdy Körrel

Megnyitó irodalmi keretét és ünnepélyességét a Krúdy Kör elnökének versei fényesiteték.

Németh NYIBA Sándor a pódiumra lépett és elszvalta Hagyaték apámtól és Édesanyám című saját versét.

Verseket te is meghallgathatod:

Németh NYIBA Sándor : Hagyaték apámtól

Németh NYIBA Sándor: Édesanyám

A szóvivő és az AMKA képviselője saját szavaival köszöntötte a kiállítókat, megjelenteket és beszámlolt a kiállításon megjelent alkotók munkáinak nyagyszerű szinvonaláról és üdvözölte az egyre nagyobb számban megjelenő alkotócsoportok megjelenését.

Ezt követte Németh Lászó az IPOSZ elnökének megnyitó beszéde, aki a kézműves ipar múltjáról jelenéről beszélt kiemelve a jövőre irányuló törekvéseket a jelen gazdasági kihívásai mellett.

Megjelent kiállítók izgalma ezután a tetőfokára hágott megkezdődött az alkotók munkáinak díjazása.

Pár díjazott alkotás és alkotó -teljesség igénye nélkül-

Ezt követte Keskeny-Farkas Anikó szavalata

Németh Nyiba Sándor kiállításra írt versével örvendeztetett meg minket.

Kiállítás megnyitón részt vett ezzel is emelve a megnyitó fontosságát

Márki-Zay Péter Hódmezővásárhely polgármestere.

Díjat adott volna át. Sajnos a díjazott lebetegedett így távolról jobbulást kívánt neki és mivel Vásárhelyi a díjazott így megígérte ő adja át neki otthon a díjat ünnepélyes keretek között.

Kitüntetések a Krúdy Körtől

Ezt követően Németh NYIBA Sándor a Krúdy Kör Elnöke bemutatta Körmendi Marikát a Krúdy Kör titkárát a nagyközönségnek és Krúdy Dijakat adott át.

Fábry Zoltán a Magyar Kézművesságért Alapítvány elnökének Krúdy Örökség díjat adományozott.

Ágoston Családnak kitüntetését Ágoston Zsolt a Magyar Kézművesség Alapítvány képviselőjének és mint az Ágoston Család tagjának Krúdy Legenda díjat adományozott.