+36 70 779 9665 Bankszámlaszám: 11703006-20030872 nyibamester@gmail.com

Krúdy, Szőke Miklós Árpád verse

Krúdy 

Voltál napjaid víg szellemhajósa,
modern Charon, ki átvitte hajód.
Bátran eveztél a Léthe vízében,
Szindbád nevével elfeledted valód.
Lépteid vittek, míg zúgtak a hársak,
a vén Sziget füvén zizzent a szél.
Lassan elmaradtak a mulató társak,
s a kiskocsmák, hol a múltad zenélt.
Tűntek nyomtalan az óbudai házak,
pusztult a múlt, s ott zord kőfal maradt.
Takaros, meghitt nyárspolgári tájak
kimúltak, s a kor is meghalt Veled.
Dúsan illatozó óbudai kertek,
álomkép már csak, s a postakocsi.
Szindbád szellemével kísértesz azóta,
s a titokban élsz még, Te holt hazafi.

Szerzői jog védett

Szőke Miklós Árpád

verse

Szüret Takács László verse

Szüret

Bacchus vigasztalan hosszú volt ez a nyár
De a tőkék közt hamar új vigaszt talál
Érett gyümölcse a közeledő ősznek
A szőlőskertek vígságot szüretelnek

A csúf világ gondját jó lenne feledni
A bronz színű őszben jobb életre lelni
Vígságtól hangosak ősi szőlőskertek
Nektárban fürdenek az aranyló szemek

Őszi szellő lányok szét fújják a csendet
Kacagó legények lányokat ölelnek
Hordók a pincékben még üresen kongnak
A szomjas poharak szerelemre várnak

Szorgos kezekben pihen az emlékezet
Dűlőutak mentén több ezer feszület
Csorog a must még csak édes fura nedű
De borrá nemesül ez aranyló színű

Ősznek szeretője mámor búfelejtő
Vígságot lelt benned ember az esendő
Rászolgált már rég a gondtalan örömre
Szomjas poharakba vígságát meglelte

Szerzői jog védett

Takács László
Krúdy bronzérmes költő

Mire virradna Szabó Márta verse

Mire virradna

Szerelmes levelem, írom a Mátkámnak,
Édes, piros ajkú csoda szép leánynak,
Kit teremtett nekem a mennybéli Úristen,
Áldását adta, hogy boldog legyek vele.

De most még, mily nagyon szenvedek kesergőn,
Látom kedves arcát, s nézek merengőn,
Poharamban borom oltsa el bánatom,
Mert nála nélkül én, élni már nem tudok.

Ha egy a perc az is sok, nemhogy még kettő,
S hol van még hátra az a tizenkettő?
– "Jöjjön csapos Uram!"- „Hozzon még egy kancsót,
szőlőtermésétől feledhessem most őt!”

De mire virradna, ébresszen fel rögvest,
Tündérrózsámat ölembe veszem reggel!
Csókolom, ölelem, szívemhez szorítom,
Áldja meg az Isten, áldjon meg Galambom!

Áldja meg a jó bort, mind a szőlőmívest,
Ki dolgozik napest, sosem pihenne meg.
Áldja meg népemet, a hunyadi várat,
Azon katonákat, kik hazámért szolgáltak.

Megpihenek immár, sok volt a teendő,
Hosszú, fáradságos volt ez az esztendő,
De ma végre itthon, babám karjai közt,
Neked én Istenem, csak neked köszönöm.

Szerzői jog védett

Szabó Márta
Krúdy diszokleveles költő

Agyag korsó Lovag Váczi Zoltán verse

Agyag korsó

 

Szomjas, elfáradt vándor igyál a borból,
Utolsó csöppig, csurig töltött pohárból.
Fáradt lábad szárnyaló lelked barátom,
Pihenjen ajkad meg tele poháron.

Agyagkorsó rejti itt a jó fehér bort,
Átutazóban Petőfi is itt dalolt.
Vándor felállva, koccintva megköszöni,
Finom nedűt egy húzásra felhörpinti.

Ez a bor királya a tokaji tájnak,
Össze kovácsolója a barátságnak.
Jó magyar szokásnak emeljük poharunk,
Utolsó cseppjéig korsóból kiigyuk.

A testnek, a léleknek meggyógyítója,
A búnak, a bánatnak vigasztalója.
Ülj le közénk vándor, ne állj ott hiába,
Addig is igyunk, míg van bor a pohárba.

 

Szerzői jog védett

Lovag Váczi Zoltán

BOLDOGSÁG SZELLŐJE Keskeny-Farkas Anikó verse

BOLDOGSÁG SZELLŐJE

 

Vágyom a csókod, a puha, ízes csodát.
A szőlőfürtös lugasban forr a kéjláz.
Szemedben csillan a nyugvó nap sugara.
Szívemben feldobog a megélt pillanat.

Kezemben a hordóból mert Isteni nedv.
Iszom a természet áldását, rabul ejt.
Képzelem, hogy hozzámérsz s hűen esdekelsz.
Szeretlek! Kimondtat a szót térdre esve.

Vérvörös, ízes boromat kortyolgatom.
Számban a szerelmes szép lelked belém folyt.
A Mindenható Teremtőre felnézek.
Boldogság szellője megsimít, átölelsz.

Ábrándból valóság lépett a szívembe.
Áldom e csodás mámoros napot veled.
A csillagok már lesik a földi létet.
Hozzád bújok s szól a tücsök hegedűje.

Szerzői jog védett

Keskeny Farkas Anikó


Krúdy Aranyérmes költő

 

SZÜRET A GELLÉRTHEGY LEJTŐIN Németh NYIBA Sándor verse

SZÜRET A GELLÉRTHEGY LEJTŐIN

(1850) 

Kelenhegyi, Kemenes út megvénült kövein.
Letétbe tették a régmúlt hagyaték regéit.
Körbe tekintenek a Vince szobor szemei.
Féltve őrzi a magyar táj a lankák kincseit.

Nap érlelte nedűt facsarnak öszvér őseink.
A tépett mondák eredetisége Istent hív.
Az emberek imáit köszönti a magyar hit.
A budai dűlőkről a vén idő lemászik.

Duna hömpölygő sodrása a mélyben elvonul.
Bólint az idő, letűnik, elfolyik szomorún.
A borkóstolás közben jövőt látva koccintunk.
A pohár csengése körbejárja a vad álmunk.

Megvédjük a magyar földet, áldjuk a véneket.
Keresztet vetünk a Hun, Avar tudás népére.
A magyar igazságtudat hevében esküszünk.
A jövő kövére letesszük átkos fegyverünk.

Krúdy legendája leül a mozgó árnyakra.
A Tabánban sétál az Aranykakas utcában.
Bort kortyol az író óriás, koccint a mával.
Elcsendesül az ember, a mély pince zugában.

Szerzői jog védett

Németh NYIBA Sándor 
író, költő
Csepel Örökség-díjas
a Magyar Kultúra Lovagja

Szárnyaim Takács László verse

Szárnyaim 

Az égben öleltem magamhoz a Napot,
rámnevettek gyémánt kacér csillagok.
Szelekkel szálltam mint a napmadár,
ki magasba repül s titkon földre száll.
Siklottam puha és könnyü légfuvallaton,
ez volt a képzetem gyöngy álom otthonom.
Zuhanni bele az anyaföld sikamló ölébe,
elveszni a tündöklő végtelen semmibe.
Csak a szél süvít itt örök hálás béke van,
madár lettem teremtő isteni karodban.
Bármit tehetek a képzelet itt fönt szabad,
köszönöm uram hogy adtál szárnyakat.
Egy ejtőernyős ugrás emlékére.
Közel az Istenhez.

Szerzői jog védett

Takács László

Itt hagyom a szívem, Szabó Márta verse

 Itt hagyom a szívem

Emlékeim összetörték,
Napjaimat elcserélték,
Hitegettek minden jóval,
Áltattak sok hamis szóval.
Se éjjelem, se nappalom,
Se tegnapom, se holnapom,
Minek lenni, minek élni?
Meg kell egyszer úgy is halni.
Nem halnék én, nem sietnék,
Ráérnék még, itt maradnék,
Itt maradnék boldogságra,
Elmegyek az Úr házába.
Felnézek, ím Krisztusunkra,
Közben zsong a hála nóta,
Hála ének lélekre száll,
Egy az Isten, egy a Hazám.
Elmondtam az imádságot,
Remélek egy jobb világot,
Remélek egy szebb életet,
Eléneklek száz éneket.
Ének, ének, hozd vigaszom,
Szememből a könny is ki hull,
Nem baj, ha hull, drága víz ez,
Lelkéből hull az embernek.
Lélek, lélek, Szentlelkecske,
Adj örömet életemre!
Adj nyugalmat halálomra,
Gyógyírt adj a fájdalmamra.
Míg itt vagyok, míg itt leszek,
Kezem soha el ne ereszd,
Te légy erőm, te légy váram,
Kísértésnek ellent álljak.
Mindig tudtam, mindig hittem,
Te vagy az, ki szeret engem,
Porból lettem, megszülettem,
Bűneimért megfizettem.
Megfizettem, de ím, már látok,
Felébredtem hold homályból,
Sötét felhőt az ég alján,
Elfújta egy szellőleány.
Így indultam új utakra,
Tiszta fejjel, bűn tudatlan,
Van tegnapom, van holnapom,
A reményt soha fel nem adom.
Remény nélkül semmi voltam,
Hitem nélkül megbotlottam,
Álom, álom, édes álom,
Rám talált reám a párom.
Édes csókkal etet, itat,
Tejben, vajban, fürdet, mosdat,
Kicsi világ, benne élek,
Senkivel én nem cserélek.
Hű ebédem, hű vacsorám,
Rám köszöne a holdvilág,
Rám virrad a reggel szeme,
Fény az élet, s megyek vele.
Boldogságos ez az élet,
Higgy magadban, higgy a létben,
Percek jönnek, percek mennek,
Itt hagyod benne a szíved.
2023.09.18
Én írtam: Szabó Márta

Szerzői jog védett

Szabó Márta

 

Egyedül Csép Rózsika verse

Egyedül 

Kereslek az úton a padka menti fákban,
Szemedet kutatom levél villanásban,
S míg lábam alatt porzik az utca köve, 
Minden sugallat jel, hogy visszatérsz ide. 
 
Együtt csatangoltunk a dombokon át, 
Magunkba szívtuk a nyár zamatát, 
Lebarnult bőrödön sikongott a fény, 
Sok színes falevél most Terólad mesél.
 
A völgy is velünk cinkosan nevetett, 
Visszhangzott az utunk és minket követett.
Mindez már a múlté, az idő szétrombolta, 
S két ország tenyerét kettőnk közé húzta.
 
Összetartoztunk, mint fa és a levele, 
Kettétört szerelmünk két szívnek a fele,
Te voltál egykor érzelmeim atyja, 
Egyedül sivárak, s a gondjaimnak foglya. 
 
Mit megalkottál, a földi létben válasz,
Emlék filmkockái, számomra a vigasz.
Fentről mosolyogsz, de szívemben maradsz,
Minden oly szép volt, fény volt és tavasz.
 
Mindezt versbe írom, hogy sebem összeforrjon,
A lelkem tiszta, él, s még vágyak a porondon,
S bár közös múltunk lassan kihűlőben,
Keresni foglak én egy újabb szerelemben.
 
Csipkerózsa versek,  2023 augusztus 28, Kóka,

Szerzői jog védett

Csép Rózsika

Séd patak csergedez csendesen Lovag Váczi Zoltán verse

Séd patak csergedez csendesen

Köd feloszlott, tarka a táj

Bíbor és sárga csillogós.

Ősz előtt most meghajolt a nyár,

Balatonon egy utolsó csobbanás.

Nyár utolsó sugara búcsúzik

Átöleli a tavat,

Partot simogat – lemenőben izzik

Könnyezi az őszi fuvallat.

Almádi partjainál hullám nekifeszül,

Partot döngeti, rohan a fény után

Utolérve ölébe szenderül,

Felette rikoltozik a sok sirály.

Őszben az utolsó nyári napfény

Vörösberényben elköszön,

Oly soká jön el a remény,

Hogy a völgyre újra beköszön.

Séd patak csergedez csendesen,

Vaddisznó túrja iszapját.

Csak a Hold van vad lesen,

Sápadtan lesi, hogy a partot feltúrják.

Erdő borított hegytető

A szél ott fákkal dacol,

De a völgyben már lágyan lüktető 

Séd patak csillogó vízére hajol.

Völgy ölelését féltve őrzi az erdő

Éjjel a csillagok vigyázzák,

Csodát alkotott itt a teremtő

Vörösberény őrzi is az álmát.

 

Balatonalmádi (Vörösberény)

2022.október 15.

Szerzői jog védett

Lovag Váczi Zoltán

Ragaszkodás Szatmári Ildikó verse

Ragaszkodás 

Száll a vágyam messzi  tájra,
vágyamat  csak  lelkem járja. 
Lelkem sokszor  elkóborol,
megpihen hol a jó honol. 
Álmodok  a messzeségről, 
egy boldogabb szebb életről. 
Lelkem szabadon  vándorol, 
– életem ide láncolom. 
Röghöz kötött emberélet  
-az élettől mit remélhet?
Gondolatai  maradnak, 
– csak a  lelkével szárnyalhat.
 

Szerzői jog védett

Szatmári Ildikó

„Lelkem temploma „című  verseskötetemből.

Gyermekkorom óta Vollay László verse

Gyermekkorom óta

Gyermekkorom óta
megszületett bennem
a férfi, aki valamit akar.
A valóság gondolatait
adni szeretettel.
Életem örvénylő szélein jártam,
a pokol és a boldogság,
fullasztó határán.
Kezdtem érteni az élet
törvényeit.
A szerelmet és a kínt
alázattal, leírni.
Még lelkem néha ma is vonít.
Kínjában kiállt, jajt szít.
Megint csak írom
az érzéseim igazságát,
mely komoly, frázisokat
hajtó malom.

Kitörések, csendes órák,
elrágott szavak.
Mik megnyergelik a szívem.
Hirdetik lelkemben élő vágyaim,
ami valóság is és eltemetett álmok.
Mi lett belőlem, firkász.
És mit akartam egykoron,
talán azt elértem, örök vágyam,
mi utolért, szeretetet adni.
Vár rám, tiszta szívű
szerelemmel, minden nap
elérem, kimondja,
remegve, halkan.
De jó, hogy itt vagy
Szeretlek

Szerzői jog védett

Vollay László

Bihari emlék , Simonyi Imre verse

Simonyi Imre:

 

Bihari emlék

Emlékeztek-e még lányok,

merre van a malomárok?

Arra, mikor a szerelem

termett még a kákatöven…

Milyen lány volt az a kényes?

Milyen falu volt Belényes?

Lennék értük esztendeig

szekérkerék Debrecenig!

Mikor is volt akkor nyáron

a Bődi birkaálláson,

hogy valami eljövőben

ott felejtődött belőlem?

Nyár volt akkor – ősz van mostan.

Megbújsz a rozsda-pirosban,

jómagam meg őszülőben,

borvirágos őszidőben…

Hajnalban, hogy megérkezett

mezítláb az emlékezet,

úgy szökött át hozzám

halvány szoknyában a malomalján.

Ám, de lassan esteledik.

Sötét felhő kerekedik.

Vagy csak kedvem fordult búra,

dúdolósról szomorúra?

Talpam alá csap a zápor,

karikás lóg a villámról.

Cserdíts, cserdíts égi bojtár:

apád volt a vízimolnár!

III. helyezett: Sziklák, Horváth Edit verse

III. helyezett: Sziklák, Horváth Edit verse

Harmadik hely

5/ Árva Gabriella Prvic estefelé

Festő:    MÁrva Gabriella

 Kép címe:  Prvic estefelé

Képversek pályázat

Író, költő:

Horváth Edit

Sziklák

Elmosódott gondolatok,
Ringatózva szikla mélyen
Megállt idő, hullám éden
Felsejlik még titkon arcod.
Körbeölel, vágyakozik,
csillagfénnyel este lépdel
Szikla szirtek ormán kémlel,
Álomporral játszadozik.
Régről látlak, múltban pihensz
Öböl csendje féltőn vigyáz.
Eltemette régi szikrát,
Lelkem könnyét mélybe hintem.

II. helyezett: Angyal vagy Démon  Czirják Edit verse

II. helyezett: Angyal vagy Démon Czirják Edit verse

Második helyezett

43/ Mudrák Regős Ágnes    Angyal vagy-Démon

Festő:    Mudrák Regős Ágnes

 Kép címe:  Angyal vagy Démon

Képversek pályázat

Író, költő:

Czirják Edit

Angyal vagy Démon

Angyalok s démonok vagyunk mindahányan,
s ha bármely indulat eluralkodik,
mutatunk szépet vagy rútat a világnak,
mi bensőnk kicseiből kikívánkozik.